Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 16 (16. szám) - Révész Máriusz (Fidesz) - a miniszterelnökhöz - "Ön szerint a történészek feladata eldönteni, hogy azért hazudtak-e a nyolcvanas években Medgyessyék az IFM-nek, hogy a KGB-t félrevezessék?" címmel - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. LÁSZLÓ CSABA pénzügyminiszter: - ELNÖK (dr. Szili Katalin):
995 év végére 1100 milliárd forint. A mi pénzügyi helyzetünk lényegesen rosszabb volt annál, mint a mit éveken keresztül a nyilvánosság elé tártak. Az IMF, hölgyeim és uraim, a bejelentés után azonnal felmondta az érvényben levő hitelszerződést, amit később az Antallkormány sokkal rosszabb körülmények között tudott újra megkötni. Miniszterelnök Úr! Önne k pontosan tudnia kellett az egész folyamatról, hiszen '78 és '82 között a Pénzügyminisztériumban titkosszolgálati tiszt, '82től pénzügyminiszterhelyettes, '8687ben pénzügyminiszter, majd '97től '90ig miniszterelnökhelyettes volt. Németh Miklós mini szterelnök szavaiból kitűnik, hogy a magyar pénzügyi vezetők és a titkosszolgálatok az IMFet és nem a KGBt vezették félre. Vagy talán azért hazudtak az IMFnek, hogy a KGBt megtévesszék? Miniszterelnök Úr! Ön rendszeresen azt állítja magáról, hogy őszin te ember. Egy ilyen őszinte embernek, mint ön, nem jelentette súlyos lelkiismereti konfliktust, hogy éveken keresztül hamis adatokkal tévesztették meg a hazai és a nemzetközi közvéleményt? Miniszterelnök Úr! Nem gondolja, hogy abba kellene már hagyni ezt a KGBs dajkamesét? (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm. Mint ahogy jeleztem, a képviselő úr interpellációjára dr. László Csaba pénzügyminiszter úr válaszol. Miniszter úr! DR. LÁSZLÓ CSABA pénzügyminiszter : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Én megpróbálok a saját nevemben válaszolni a nem nekem feltett interpellációra. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.) Azt gondolom, hogy 1982ben a magyar gazdaság stabilitása, a pénzügyi st abilitás volt veszélyben. Aki ismeri az akkori történéseket, ma már elég világosan lehet ismerni az akkori kulcspozícióban ülők visszaemlékezéseiből, és emlékezhetünk rá, hogy a Magyar Nemzeti Banknak időnként nagyon komoly tornamutatványokra, bűvészmutatv ányokra volt szüksége ahhoz, hogy a magyar gazdaság fizetőképességét fenntartsa. És itt meg lehet említeni, hogy például Boros Imre úr is, aki az akkori időben a Magyar Nemzeti Bankban dolgozott, azt hiszem, hosszan tudna részleteket mesélni, hogy milyen h elyzetben volt akkor az ország. A Nemzetközi Valutaalaphoz, illetve a Világbankhoz való csatlakozás, azt hiszem, akkor egy olyan kérdése volt a magyar gazdaságnak, amely lehetővé tette azt, hogy a nyolcvanas években folytatódhassanak a reformok, és talán e mlékszünk rá, hogy abban az időszakban több olyan keleteurópai ország jelentett fizetésképtelenséget - például Lengyelország vagy Románia , amelyeknek utána a nyolcvanas években egészen eltérő volt a fejlődési pályája, mint Magyarországnak. Magyarországo n folytatódhattak a reformfolyamatok, abban az időben indultak el például a kisvállalkozási formák, amelyek, azt hiszem, elvezettek ahhoz, hogy a kilencvenes évek elején a magyar gazdaság a keleteurópai országok közül a leghatékonyabban tudott alkalmazkod ni az új helyzethez. Ebben az időszakban alakultak ki a kétszintű bankrendszer, a modern adórendszer alapjai. Véleményem szerint ha '82ben nem valósult volna meg a Valutaalaphoz, illetve a Világbankhoz való csatlakozás, akkor valószínűleg ezeket az eredmé nyeket nem tudtuk volna elérni. Valóban feltehető az a kérdés, hogy 1982 és '89 között veszélyeztette volnae ezt a folyamatot akkor az, ha a magyar kormány más adatokat szolgáltat a Nemzetközi Valutaalapnak és a Világbanknak. Én utólag erre nem tudok vála szt adni, és tartom azt a korábbi válaszomat, hogy erről a történészek fognak majd később ítéletet mondani. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) :
