Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 18 (9. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. MAGYAR BÁLINT oktatási miniszter, a napirendi pont előadója:
99 hogy az oktatási jogok biztosának a je lölési joga az Országos Köznevelési Tanácsra szálljon át, és a miniszter csak ennek a jelölésnek az alapján nevezze ki magát a személyt. Ezt fontos dolognak tartom, hiszen ha a demokráciát nem egy álságos intézménynek tekintjük, akkor komolyan kell venni a zt, hogy ha olyan intézményeket és olyan szerepeket hozunk létre ebben a rendszerben, amelynek többek között az a feladata, hogy adott esetben egy miniszter vagy minisztérium tevékenységét, intézkedéseit bírálja, ha függő helyzetben tartom ezt a személyt é s magát az intézményt a minisztérium vezetésétől, akkor ez egy álságos intézmény, valójában nem tudja betölteni azt a szerepet, amelyet be kell töltenie. Ezt a módosítást némi kritika érte egyébként azóta is, hogy pusztán a jelölés nem jelenthet megfelelő biztonságot, megfelelő függetlenséget ezen intézmény számára. Ezért én most itt helyben felkérem az országgyűlési képviselőtársaimat, hogy ha bármilyen olyan módosító indítványuk van, amely erősíti ezt a függetlenséget, pluszgaranciákat ad rá, tegyék meg, támogatni fogom. Fontosnak érzem azt, hogy ez az intézmény valóban független legyen, hiszen a gyermekek érdeke azt kívánja, hogy erős ombudsman, az oktatási jogoknak egy erős biztosa álljon akár szemben bármilyen oktatási kormányzattal, és adott esetben ne kelljen egzisztenciálisan vagy intézményi függőségek okán félnie attól, hogy ki lesz téve retorziónak, és ezért adott esetben leváltásra kerül. Itt szólok csak egy zárójel erejéig arról, hogy a jelenlegi oktatási jogok biztosa mandátumának befejezése ehhe z a törvénymódosításhoz kötődik. Ha ő adott esetben indul az Országos Köznevelési Tanács által majd kiírandó pályázaton, ha ezt a törvényt elfogadják, és az Országos Köznevelési Tanács a munkájával elégedett, és őt javasolja erre a pozícióra, akkor én term észetesen boldogan fogom kinevezni, és örülni fogok annak, hogy bárki, akit az Országos Köznevelési Tanács nevez ki, az velem szemben erősebb pozícióban jelenhet meg ebben a szerepben, mint ahogy eddig az elmúlt években megjelent. A következő fontos kérdés , ami szintén alapvetésbeli különbség köztünk, nevezetesen arról szól - és ez hosszú szakmai és politikai vita tárgya , hogy az államnak milyen mélyen, milyen mértékben kell belenyúlnia az iskolákban folyó nevelőoktató munkába és annak folyamatába, milye n mélységig kell ezt meghatároznia. Van az egyik álláspont, amelyik alapvetően a kimenetszabályozás oldaláról közelíti meg ezt a kérdést, a másik álláspont pedig arról az oldalról, hogy magát a folyamatot kell a legrészletesebben szabályozni. A liberális á lláspont az egyik végén van ennek az elképzelésnek, és egy etatista álláspont a másik végén. Ez a módosítás, ami ebben a törvénymódosításban megjelenik, egyelőre kompromisszumot jelent ebben a kérdésben, mert ugyanis azt a kérdést is fel kell vetni, hogy a z alkotmányban biztosított tanszabadság és tanítási szabadság érvényesüle egy olyan rendszerben, amelyben gyakorlatilag az iskolafenntartók és pedagógusok jogát - hogy meghatározzák azt, mit tanítanak az iskolákban - minimálisra szorítom, virtuálissá tesz em, elveszem ezeket a jogosítványait. Azt hiszem, hogy nagyobb szabadságot kell biztosítani az iskolafenntartóknak és a pedagógusoknak egyaránt. Én bízom a pedagógusokban. Tehát én nem hiszem azt, hogy állandóan központi kontroll alatt kellene tartani őket , és állandóan attól félni, hogy ők majd valami rosszat csinálnak a gyermekeinkkel, mert nem tanítják meg azt, amit meg kellene, és majd mi mindent megmondunk központilag, hogy mi az, amit kellene tanítani, és kitaláljuk helyettük, hogy hogyan kell oktatni az iskolákban. Azt hiszem, a 21. századba nem lehet belépni ilyen bizalmatlansággal, ami másról sem szól, mint hogy a pedagógus végrehajtója egy központi akaratnak, és aki az adott bársonyszékben ül, az száz százalékig tudja azt, hogy mit kell csinálni az adott helyen, az adott iskolában, hogyan kell adott esetben tanítani, és a legkülönbözőbb típusú helyi problémákra és a gyerekek nevelése során felmerült problémákra válaszolni tud. Ezért mi úgy gondoljuk - és ez a törvénymódosítás részben erről szó l , hogy fenntartva a kerettantervek közös és kötelező követelményrendszerét, de lazítunk ezen a rendszeren, lehetővé tesszük azt, hogy az iskolák, mint ahogy most is lehetőség van arra, hogy miniszteri engedéllyel eltérjenek ettől a kerettantervtől, így most már e nélkül a miniszteri engedély nélkül eltérhessenek, és ha meg akarják változtatni - és a "meg akarják"on van a hangsúly, tehát nem hiszem, hogy a vitában
