Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 9 (15. szám) - A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. KISS ELEMÉR, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter:
962 Köszönöm szépen, elnök úr. Két ténybeli pontosítás: nem azt mondtam, tisztelt Mátrai Márta képviselőtársam, hogy be volt terjesztve ez a javaslat június 18a előtt, hanem hogy Medgyessy Péter a Nagy Erzsébettel való találkozás után bejelentette, hogy ilyen javaslatokat kíván a kormány a Ház elé terjeszteni - ha már az előb b itt a jegyzőkönyvről volt szó. Nem azt mondtam, tisztelt Kosztolányi képviselő úr, hogy én tudom, mit fog a bizottság megállapítani; én hiszem azt, amit Medgyessy Péter mondott, és ennek következtében nagyon remélem, hogy ő be fogja önt perelni, de ezt r emélem, és nem tudom. Ami pedig a megkövetést, a magyar nemzet vagy a magyar nép megkövetését illeti, képviselő úr, természetesen önöknek ez a vesszőparipájuk, és nagyon rosszul éreznék magukat, ha egyszer végre elő kellene venniük a dokumentumokat. A Magy ar Szocialista Párt eddig három egymást követő nyilatkozatban követte meg az ország népét azokért a bűnökért, amelyeket elődei a baloldaliság és a szocialista eszme nevében elkövettek. Ez még a Magyar Szocialista Munkáspárt idején a reformköri nyilatkozatb an benne volt; egy ilyen nyilatkozatot elfogadott, azt hiszem, 1989. október 7én a frissen megalakult Magyar Szocialista Párt I. kongresszusa; és egy ilyet elfogadtunk 1993ban egy országos pártértekezleten is. Tisztelt Képviselő Úr! Próbálják végre belev ésni az agyukba: az a bocsánatkérés, amit önök szüntelenül követelnek, három ízben már megtörtént. Köszönöm szépen. ELNÖK (Harrach Péter) : Mivel több felszólaló nem jelentkezett, megkérdezem Kiss Elemér miniszter urat, hogy kíváne a vitá ban elhangzottakra válaszolni. Megadom a szót a miniszter úrnak. DR. KISS ELEMÉR , a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter : Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagy tisztelettel és nagy figyelemmel hallgattam végig a vitát, és egyetértek azokkal a képviselőkkel, akik úgy fogalmaztak, hogy ez a vita néhány kivételtől eltekintve méltatlan volt a tárgyhoz, ahhoz a tárgyhoz, ahhoz a törvényjavaslathoz, amelyet a kormány tisztességes szándékoktól vezérelve nyújtott be a parlament hez. Ez a vita nagyrészt azt bizonyította aktuálpolitikai kérdésekkel teletűzdelve, hogy minden bizonnyal szükség lenne egy olyan politikai vitanapra, aminek a keretei közé ez a téma, illetőleg egy ilyen vita lefolytatása jobban illik, mint egy törvényjava slat általános vitájaként. Tisztelettel javasolnám valamennyi képviselő számára Mécs Imre és Kósa Ferenc szavainak megszívlelését. Köszönöm az elhangzott észrevételeiket, javaslataikat, amelyek megrendítő módon gazdagították ennek a törvényjavaslatnak az i ndokrendszerét. Az alkotmányügyi bizottság kisebbségi álláspontjával kapcsolatban szeretném azt hangsúlyozni, hogy a kormány nem akarja 1956ot kisajátítani, s úgy gondolom, hogy '56ot senki sem sajátíthatja ki. '56 valamennyiünké és az egész országé. '56 az enyém is volt - mint ahogy önöké volt - tizenkét éves falusi parasztgyerekként, és az enyém úgy is, hogy a kormányt szolgálom, illetőleg a népet szolgálom miniszterként. Úgy gondolom, hogy nincs helye kirekesztésnek sem 1956 kapcsán; mondom ezt azért, mert néhány felszólalásból mintha ilyen felhangokat is éreztem volna. Horváth János képviselő úr azt javasolta, hogy nem időszerű ez a törvényjavaslat, ezért a kormány vonja vissza. Ugyanakkor figyelmesen hallgattam az érveit, a felszólalás érdemi részét, és annak alapján engem meggyőzött arról, hogy ez a kitüntetés, illetőleg Nagy Imre neve megérdemli, hogy egy érdemrend neveként használják a jövőben mindazok, akik ilyen kitüntetésben részesülhetnek. Ezt a törvényjavaslatot a Magyar Köztársaság megválaszto tt miniszterelnöke által irányított kormány nyújtotta be, amelynek joga, lehetősége és felelőssége törvényjavaslatok benyújtása. Úgy gondolom, a kormány és a miniszterelnök ennek a javaslatnak a benyújtásával történelmi felelősségéből adódó kötelezettségén ek tett eleget.
