Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 9 (15. szám) - A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása - ELNÖK (Harrach Péter): - HEGYI GYULA (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - IVANICS FERENC (Fidesz):
939 ahonnan ez az előterjesztés érkezett, még a mai napig is volt ÁVHsok, valamint olyan politikai rendőrség szigorúan titkos tisztje vagy tisztjei ülnek, akik, úgy gondolom, nem tehetik meg, nincs erkölcsi alapjuk arra, hogy egy ilyen előterjesztést a parlament asztalára letegyenek. So kan említették a történelemkönyveket. Én azt gondolom, hogy ha a történelem kerekét visszapörgetjük, az attól függ, hogy melyik könyvet olvassuk: az 1990 előtt keletkezett vagy az 1990 után írt könyveket. Mert amik 1990 előtt keletkeztek, és amikből mi is a történelmet tanultuk mint diákok, azoknak a nagy része hazugságra épült, kedves képviselőtársaim. Ami 1990 után keletkezett, az a történelem, az az igaz, és ha ezt a történelmet igaznak fogjuk fel, akkor önöknek is meg kellene hogy mozduljon a lelkiismer ete, és ezt az előterjesztést mindenképpen vissza kellene vonni. Elhangzott itt különböző kitüntetések alapítása, különböző nevekre alapított kitüntetések létrehozása, nem hangzott el Tóth Ilona neve. Remélem, hogy önöknek soha nem fog eszükbe jutni, hogy az ő nevében is kitüntetésre tegyenek javaslatot. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Hegyi Gyula következik, szocialista képviselő úr. HEGYI GYULA (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Van szerencsém ismerni Nagy Imre lányát, Nagy Erzsébetet, többször beszélgettem vele itt, ebben az épületben is. Az a tény, hogy ő ezt a kitüntetést helyesnek tartja, engedje meg, kedves Mátrai Márta, számomra meggyőzőbb, mint az ön szava, az enyémnél is meggyőzőbb természetesen . A másik: nem szívesen mondom el, visszatartottam volna magam egyszerkétszer, de amikor ötödször is szóba került, tisztelt képviselőtársaim, önök a Fidesz padsoraiban ülnek, itt ültek még fél évvel ezelőtt az előző kormány tagjai, a kormány - amihez önök is hozzátartoztak - tagjainak a fele az MSZMP tagja volt: Pintér Sándor, Stumpf István, Martonyi János, Fónagy János, Gógl Árpád, mások. Semmi bajom velük, természetesen megváltozott a véleményük, de miért nem hiszik el, hogy másnak is megváltozhatott ugy anúgy a véleménye? Én nem dolgoztam soha a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága kutatóintézeténél, mint Kövér László úr. Ez jelent valamit? Semmit. Megváltozott a véleménye, azt gondol, amit gondol. De miért gondolják önök, hogy ha valaki a pa tkónak arra az oldalára ül, akkor bármi volt, minden hiteles változás, itt pedig nem hiteles? Ezt nem hiszik komolyan önök se, csak mondják; nem tudom, miért mondják. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Elérkeztünk az utolsó előtti k étperces felszólalóhoz: Ivanics Ferenc, Fideszfrakció. IVANICS FERENC (Fidesz) : Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szabó Zoltán az előbb elmesélte nekünk, hogy 26 éves koráig volt kommunista. Nem tudom, hogy ez pontosan hogyan vág össze az életrajzi adatokkal, de ez azt jelenti akkor, hogy 1955ös születésű lévén 1981ben már nem volt kommunista; igaz ugyan, hogy a kommunista pártnak 1989ig tagja volt, és 1989ben sem ő lépett ki, hanem a párt szűnt meg. Amiről szólni akarok, az egy más téma, mint amiről eddig a vita szólt, de valahol, azt gondolom, mégis fontos összetevője lehet annak az indoklásrendszernek, amit a Fidesz ennek az előterjesztésnek a kapcsán elmond. Azt hiszem, hogy megint a fortélyos félelem igazgat, és ez viszont telje sen Medgyessy Péterre igaz. Valószínű, hogy a miniszterelnök úrban élénken él a tavalyi október 23i ünnepségnek az emléke, és ezért megpróbál valamilyen olyan ünnepséget kitalálni, hogy ne kelljen az emberek közé menni. Ugyanis parlamenti ünnepséget szere tnének szervezni, ünnepi ülést, szeretnének kitüntetéseket adni, ami nyilvánvalóan sajtóhírt jelent, de mindenképpen kerülni azt, hogy elmenjenek azok közé az emberek közé, akikben még mindig elevenen él 1956.
