Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 9 (15. szám) - A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. VARGA LÁSZLÓ (Fidesz):
920 ugyanolyan őszinteséggel kell arról szólni, hog y mi ennek valóban a célja: Nagy Imre emlékének a megőrzése, ami helyes, vagy pedig a kihasználása azok érdekében, akik Nagy Imre nevén akarnak megtisztulni attól a bűntől, amit elkövettek a magyarság ellen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban. - Közbesz ólás ugyanonnan: Úgy van!) Az a cél, az a meghatározás, hogy a társadalmi békét elősegítő párbeszéd és a békés rendezés elősegítése: igen tisztelt Országgyűlés, nem szabadna ilyen szöveget az Országgyűlés elé vinni, egyrészt azért, mert ez lényegében mindn yájunk kötelessége; másrészt pedig akik kormányon vannak, azoknak kettős kötelessége; harmadsorban ez nem is érdem, ez kötelesség. Olyat kellett volna odaírni, amennyiben már bizonyos feltételeket szabunk, hogy azok és csak azok kapják, akik igazolják, hog y a magyar nép érdekében politikai és közéleti működésük során igazoltan megvédték a nemzeti keresztény értékeket, és az embertársaikat segítették - ez lehet cél azért, mert ez pozitív a nemzet mellett. Ami itt meg van jelölve a szövegben, az olyan tág, am it mindenkinek oda lehet adni, és mondhatnám: osztogatása és kihasználása Nagy Imre nemes nevének. Van azonban ennél szomorúbb eset, kettő is; hallottuk itt, a felszólalásokban, hogy a kuratórium - nagyon helyesen : a Tudományos Akadémia, az Országgyűlés elnöke, a köztársasági elnök - ez mind helyes , a Nagy Imre Társaság, a Nagy Imre Alapítvány. Egy nagyon kényes kérdést említek meg, és ezt kötelességem megemlíteni: hol van a kuratóriumban az 1956os szabadságharcos szövetség, hol van? Tudni kell, és itt van a nagy különbség, megemlítette a felszólaló, hogy annak idején nem szavaztuk meg a Nagy Imreemléktörvényt; nem Nagy Imre személye miatt, hanem azért nem szavaztuk meg akkor, mert együtt kell említeni minden esetben Nagy Imrét és a forradalom fiatal á ldozatait, hősi harcosait, mert Rákóczi maga intézte és vezetője volt a felkelésnek. Kossuth maga volt a forradalom vezetője, de Nagy Imre (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Esze Tamás.) nem volt kezdeményezője - a magyar fiatal szabadságharcosok, forradalm árok kezdték, és Nagy Imrét irányította a forradalom. Ez nem helytelen, ez tény, és azért kértük akkor, és említjük mindig, hogy a kettő összefügg, nem lehet elválasztani Nagy Imrét, nem lehet egy pártnak, a Kommunista Pártnak vagy a Szocialista Pártnak ki sajátítania - együtt van a magyar szabadságharcosokkal és a magyar forradalmárokkal. Továbbmenve: nagyon helytelen a törvényjavaslatban az a szöveg, ha elolvassák az indokolásban, hogy a magyar forradalomnak természetesen az emléke és a hőse Nagy Imre, de ebben az indokolásban 2002. július 9én csak ez van: magyar forradalom; 2002. július 9én, 46 évvel 1956 után, és kimaradt a szabadságharc. Miféle javaslat ez, hogy lehet kihagyni egy törvényjavaslatból a magyar forradalmat, illetve szabadságharcot? Aki ez t kihagyta, az vagy tájékozatlan, vagy önkényes, vagy nem érdekli a nagy történelmi esemény, csak egy politikai érdemrendet akarnak alapítani (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Így van!) valakiknek a javára. Nagy Imrének a legnagyobb, mondhatnám, nemcsak m agyar, de nemzetközi történelmi jelentősége az, hogy 1956. november 1jén függetlenné, szabaddá tette az országot. Kevés embernek van meg ez az irat: 1956. november 1je, ez volt az első telex, ami bejutott az Egyesült Nemzetekhez, hatalmas nagy feltűnést keltett; és ebben az '56. november 1jei írásában, nem a miniszterelnök, mert akkor nem volt miniszterelnök, hanem a Minisztertanács elnöke volt, így nevezték, azt írta: Magyarországot semlegesnek nyilvánították, és kiléptek a Varsói Szerződésből. Ezzel le tt Magyarország a forradalommal, '56. november 1jén szabad és független ország, ha három napig is, de az volt. Nem lehet semmiképpen elszakítani a magyar forradalmon belül a szabadságharcot. Nagy Imrének nagy küzdelme volt az akkori Kommunista Párttal vag y egyes ott maradt embereivel, mert másnap, november 2án óriási erejű táviratot küld, hogy a szovjet csapatok jönnek be, és segítsen az Egyesült Nemzetek. És amiről kevesen tudnak: 1956. november 3án, itt az utolsó távirata, amiben azt írja, hogy a szovj et delegátus állandóan azt mondja, hogy ő nem a Minisztertanács elnöke, és nem egyezik vele a Kommunista Párt, meg egyebek - természetes, hogy nem egyeztek vele az árulók és
