Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 9 (15. szám) - A Magyar Köztársaság kitüntetéseiről szóló 1991. évi XXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - MÉCS IMRE (SZDSZ): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. TOLLER LÁSZLÓ, az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója:
918 hajlandó legitimálni azt a quislingrendszert, ami létrejött, nem volt hajlandó a szov jet lakájait legitimálni. A professzoros, kicsit joviálisnak tartott, kedves ember megkeményedett, és akkor vált igazán a forradalom szimbólumává, aki a haláláig nem volt hajlandó önkritikát gyakorolni, haláláig nem volt hajlandó lemondani a miniszterelnök ségről, és úgy ment az akasztófa alá, mint Magyarország háromszorosan legitim miniszterelnöke. (18.20) Hiszem legitim volt ő az akkori szabályok szerint, legitim volt az akkori áltörvények szerint, de ami a legfontosabb, legitim volt Magyarország népe előt t és az egész világ előtt. Ő volt Magyarország miniszterelnöke, és halálában ő lett a magyar forradalomnak a szimbóluma. Meggyötörve, lefogyva, büszkén állt a bitófa alá, és nem engedett semmiből - ez az ő igazi példája. Hosszú életútjában voltak különböző szakaszok, amelyeket különbözőképpen lehet mérlegelni, minden embernek színes az élete, de akkor, ott, halálában örökre ő lett a magyar forradalom és szabadságharc első számú szimbóluma, első számú embere, és ezen nem változtat semmi. Éppen ezért rendkívü l fontosnak tartom, hogy végre az ő nevéről érdemrendet alapítunk, és tekintsünk el minden más dologtól. Ahogy '56ban az ő nevét kiáltva fogtunk össze itt a Kossuth téren, és itt kezdődött a forradalom, az ő nevét skandálva, úgy most az ő nevét figyelembe véve fogjunk össze. Tehát úgy gondolom, hogy kéznyújtásra van szükség bizonyos konszenzuskérdésekben. Szeretném, ha Horváth János barátomnak a felszólítása, amit egy hete napirend után tett meg, amikor ismertette az én siralomházi emlékeimet felidézve, ho gy jó lenne időnként kezet fogni egymással, én Horváth János kezét örömmel és szívesen megragadtam és megszorítottam; úgy gondolom, hogy most Nagy Imrére emlékezve ennek a szemléletnek kell uralkodóvá válnia. És visszatérve a kitüntetésre: van egy '56os e mlékérmünk és emléklapunk (Az elnök jelzi az idő leteltét.) , amelyet volt szerencsém éppen nekem beterjeszteni annak idején: az a forradalom résztvevőinek, a börtönviselteknek szól. Ez a kitüntetés a magyar kitüntetések rendjében egy előkelő, meghatározó k itüntetés lesz, évente tizenötöt fognak ebből adni, amivel az értékét jelentősen megnövelik, olyan személyeknek, akiknek a magyar függetlenséggel, a magyar államélet kialakításával, a magyar demokrácia létrehozásával és továbbvitelével kapcsolatban jelentő s érdemei voltak. Úgy gondolom... ELNÖK (Harrach Péter) : Képviselő úr! MÉCS IMRE (SZDSZ) : ...hogy ezt a kitüntetést (Az elnök csenget.) meg kell alapítanunk, és kérem a Ház mindkét oldalának a támogatását ebben, hogy konszenzussal hozzuk létre, közösen, el nök úr, ezt a kitüntetést. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Elhárult az akadálya annak, hogy az alkotmányügyi bizottság többségi véleményét Toller László képviselő úr közvetítse számunkra. Öné a szó. DR. TOLLER LÁSZLÓ , az alkotmány- és igazságügyi bizottság előadója : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mécs Imre szavai után nehéz elfogódottság nélkül szólni ennek az érdemrendnek az alapításáról (Moraj a Fidesz és az MDF soraiban.) , és elsősorban azért, mert teljes meglepetés volt számunkra az alkotmányügyi bizottságban, hogy ellenzéki képviselőtársaink egy emberként ellene szavaztak ennek a törvényjavaslatnak. Hivatkoztak olyanokra, mint hogy nem méltó a frakciónk az előterjesztésre; nem méltó ez a Medgyessy Péter által vezetett kormány az előterjesztésre. Ugyan kérdem önöket, hogy miért nem méltó. Ez a frakció volt az, amelyik 1994 és 1998 között törvényben javasolta Nagy Imre emlékének megörökítését, és akkor azok, akik lelkesen vagy mélyen meghatva vagy pol itikai alkalomként felhasználva ott voltak Nagy Imre és társai újratemetésén, ezt a törvényt nem szavazták meg.
