Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 18 (9. szám) - Az ítélőtáblák és a fellebbviteli ügyészi szervek székhelyének és illetékességi területének megállapításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP):
91 3 milliárd forint, az akkori előterjesztésben ez volt található, ugyanakkor valójában a 4 milliárd forint körüli szükséglet a jó. De egy egész reform finanszírozását szolgálta volna, tisztelt képviselő úr. Évente 4,7 milliárdot költöttek önök az Országimázs Központra, ami annyit jelent, hogy ebből három vagy négy igazságszolgáltatási reformot lehetett volna megcsinálni. Ahhoz képest, hogy hozzá sem kezdtek, ez egy marginális kérdés az ügy tekintetében. (16.50) Kinevezett bírák, illetve bírósági elnökök voltak, megpályáztattuk, megpályáztatta az Országos Igazságszolgáltatási Tanács, megvolt a három tábla elnöke. Jogi kérdés egyáltalán, hogy mi van ezekkel a pályázatokkal, hiszen azt a kinevezést senki nem vonta vissza. Nem is nagyon merték visszavonni, mert túl látványos lett volna politikailag a történet; inkább ült a dolog. Most vannak elbírált pályázatok - valószínűleg azért az Országos Igazságs zolgáltatási Tanács újra fogja gondolni ezt az ügyet, és új pályázatot ír ki a három táblára. Az indokoltság körébe még egy dolog tartozik, és ez az alkotmányügyi bizottság vitájában is előjött, bár szakmai vitákban nem igazán: valójában tehermentesítie a z elsőfokú bíróságokat is a táblabíróság létrejötte, vagy csak a Legfelsőbb Bíróságot? Minden szakmai álláspont azt mondja, azt állítja, hogy a hatáskörök átrendezésével teljesen természetes, hogy minden bírói szintre pozitív hatással lesz a táblabíróságok létrehozatala. A fellebbviteli ügyészségről senki nem szólt, és érdekes módon a legfőbb ügyész úr - aki kellő kapcsolatrendszerrel bír a parlament és az ellenzéki pártok irányában , jelzem, semmiféle negatív észrevé telt nem tett a fellebbviteli ügyészségek felállítására. Sőt, azt is mondta, hogy talán még nagy anyagi kondíció sem kell ahhoz, hogy a fellebbviteli ügyészségek a táblabíróságokkal azonos időpontban felálljanak. Van még egy nagyon érdekes kérdés a táblabí róságok felállítása tekintetében: az elhelyezés körülményei. Ezek azért csakcsak hatással vannak arra, hogy Győrben és Debrecenben már '98ban sem volt azonos az affinitás a táblabíróságokhoz, mint, mondjuk, a tradicionális Pécs és Szeged tekintetében. Mi ről van szó? Pécsett azonnal megoldották az önkormányzattal és a Legfelsőbb Bíróság képviselőivel együttműködve a tárca képviselői az ügyet. Hiszen új helyre költözött a megyei bíróság, és ezen az új helyszínen, az akkori volt megyei tanács épületében két szintet a táblabíróság rendelkezésére bocsátottak. Az egyik szint teljesen berendezve, üresen ott áll azóta is, a másik szint 30 millió forint költséggel olyan állapotba hozható egy hónapon belül - hangsúlyozom, egy hónapon belül , hogy a táblabíróság érd emben el tudja kezdeni működését. Hasonló a helyzet Szegeden is, ahol az OTP egyik ingatlanában a fél épület üresen áll a táblabíróság fogadására, és késleltetett fizetéssel, egy nagyon jó gazdasági megállapodással létre lehet hozni a táblabíróságot. Peste n pedig megvan, meg is volt mindig a táblabíróság helyszíne. Hozzáteszem, hogy '98 környékén a fogadókészség az ingatlanügyben nem egészen volt Debrecen erőssége, és Győrben is inkább kerestük a helyszínt. Nem elutasítás volt, de kerestük a helyszínt ahhoz , hogy a táblabíróság létrejöhessen. Ezért van az, hogy most visszatérünk a jól előkészített javaslathoz, a három székhelyhez, és a jól előkészített javaslatban még két évet adunk egy még jobb előkészítéshez Debrecen és Győr mint táblabírósági központ megv alósítására. Azért nem érdektelenek a szakmai feltételek sem ahhoz, hogy a táblabíróság létrejöjjön. Az eredeti elképzelés az volt - ez máig sem igazán változott , hogy a jelenlegi legfelsőbb bírósági létszámból és a jelenlegi, elsősorban megyei bírósági létszámból tölti föl az Országos Igazságszolgáltatási Tanács a táblabíróságokat. Ez olyan száz fő körüli bírót jelentett, és közel ugyanennyi vagy valamennyivel több köztisztviselőt, közalkalmazottat jelentene a táblabíróságok személyi ellátmányában. Ez ös szességében 35 fős bírói létszámnövekedést, tehát új bírói státus keletkeztetését igényelné, amelynek fedezetére hellyelközzel a költségvetési források - az önök alulfinanszírozása mellett is -
