Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 9 (15. szám) - Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezmény részes felek konferenciájának 1997. évi harmadik ülésszakán elfogadott kiotói jegyzőkönyvhöz történő csatlakozásról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. KÓRÓDI MÁRIA környezetvédelmi és vízügyi miniszter, a napirendi pont előadója:
900 nem hihetjük, hogy Magyarország védett sziget a világ közepén. Ha el akarjuk kerülni a veszélyt, nekünk is tennünk, cselekednünk kel l. Nézzük, miről is van szó! Az éghajlat változása napjaink egyik legidőszerűbb világgazdasági kérdése. A globális környezeti válság az úgynevezett üvegházhatású gázok, elsősorban a széndioxid, a metán és a dinitrogénoxid kibocsátásával hozhatók összefüg gésbe. Ezeknek a gázoknak a többsége a légkör természetes alkotóeleme, azonban az ipari tevékenységek következtében kibocsátásuk folyamatosan és nagyon gyorsan nő. Mivel e gázok kibocsátása az energiatermelés, a közlekedés, egyes ipari tevékenységek és az intenzív mezőgazdasági termelés rovására írható, így az üvegházhatású gázok légköri felhalmozódását csak világméretű összefogással lehet megakadályozni. E felismerés vezetett el a környezetvédelmi világegyezmények kidolgozásához, az éghajlatváltozási kere tegyezmény elfogadásához és a kiotói jegyzőkönyv megszületéséhez. (Dr. Vidoven Árpádot a jegyzői székben Herényi Károly váltja fel.) Az 1997ben elfogadott éghajlatváltozási keretegyezményt kiegészítő jegyzőkönyvben az OECDállamok, valamint az átalakuló gazdaságú országok arra vállaltak kötelezettséget, hogy az elkövetkezendő 1012 év során kibocsátásaikat átlagosan 5 százalékkal csökkentik. Az egyes államok kötelezettségei eltérőek; Magyarország a kibocsátások 6 százalékos csökkentését irányozta elő. A j egyzőkönyv azonban nem pusztán a széndioxidkibocsátás csökkentésére állapít meg kötelezettséget, hanem a hat üvegházhatású gáz együttes nettó kibocsátására, az úgynevezett nettó üvegházpotenciálra is. A jegyzőkönyv szellemében tehát a hazai klímavédelmi törekvések célja az, hogy a magyarországi nettó üvegházkibocsátás a 20082012 közötti időszakban legalább 6 százalékkal alacsonyabb legyen, mint a viszonyításul választott 19851987es időszakban. A jegyzőkönyv által bevezetett kiegészítő intézmények, az úgynevezett kiotói mechanizmusok a hazai kibocsátás szabályozását szolgáló szakpolitikák és intézkedések mellett kiegészítő lehetőséget nyújtanak a nemzetközi együttműködés keretében végrehajtott kibocsátás csökkentésére. Ezen belül az úgynevezett együtte s végrehajtás keretében a részes állam átvehet úgynevezett kibocsátáscsökkentési egységeket a másik részes államtól. Az ilyen célból megvalósított beruházás eredményeként keletkezett kibocsátáscsökkentést a két fél megosztja. A kibocsátás csökkentésére pro jektek, beruházások megkezdhetők a jegyzőkönyvhöz történő csatlakozást megelőzően, azonban a kibocsátáscsökkentési egységek 20082012 között esedékes igazolására és megosztására csak akkor kerülhet sor, ha egyéb feltételek teljesítése mellett az érintett á llamok a jegyzőkönyv részesei. A kilencvenes években a hazai kibocsátások mintegy 25 százalékkal mérséklődtek, így látszólag Magyarország mintegy automatikusan teljesíti a kiotói jegyzőkönyv keretében vállalt kötelezettségeit. Az Európai Unió vonatkozó sza bályozásának és álláspontjának, továbbá nemzeti sajátosságainak figyelembevételével a jegyzőkönyvben foglaltak teljesítésére kidolgozott intézkedések a következő alapelveket veszik figyelembe. Az éghajlatváltozás káros hatásai a középeurópai térséget sem kerülik el, így e környezeti kockázat egy határon túl a gazdasági növekedés és jólét akadályává válhat. A megosztott nemzetközi felelősség és az elővigyázatosság elve alapján indokolt arányos részvételünk e globális probléma leküzdésében. Kiotói vállalásun kat teljes egészében hazai intézkedésekkel kell teljesíteni, az együttes végrehajtásban való részvételünknek összességében a kibocsátások további csökkentését kell szolgálni. A kibocsátásokban elért megtakarítást közkincsnek kell tekinteni, és szabályozott felhasználása, kereskedelmi forgalmazása során elő kell mozdítani a fenntartható fejlődés elveinek figyelembevételét, illetve a megtakarításokkal való értékvédő gazdálkodást. Előtérbe kell helyezni azon klímavédelmi intézkedések bevezetését, ahol kedvező a környezeti haszon és a ráfordítás viszonya, különösen a költségvetési források vonatkozásában. Szélesíteni kell az egyszerre több célt szolgáló komplex és rendszerszemléletű intézkedések alkalmazását. A kibocsátáscsökkentés megvalósítása során előtérbe k ell helyezni a többszörös hasznú intézkedéseket; olyan megoldásokat
