Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 9 (15. szám) - A miniszterelnök titkosszolgálatokkal összefüggő tevékenységének és múltjának tényeit és következményeit vizsgáló bizottság felállításáról szóló országgyűlési határozati javaslathoz benyújtott módosító javaslatokról történő szavazás - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
888 egyezségre jutva intézkedjen megkeresések, beszerzések, felkérések - az "idézés" szót nem mondhatom, mert a magyar parlament nem rendelkezik azzal a jogszabállya l, ami a vizsgálóbizottságok kezébe legalább egy idézéssel azonos értékű jogosítványt adna , tehát felkérések formájában, hogy itt és itt szíveskedjék megjelenni, és így tovább. Ezeknek a legelső terminusa valamikor július utolsó harmadára esne. Ezt követ ően vagy megjönnek a kért dokumentumok, vagy nem jönnek meg, és ismételt sürgetések következnek. Mint tudjuk, a belügyminiszter asszony többször többfélét nyilatkozott, de abban konzekvens volt és szinte konok módon állandóan azt állította, hogy nála nincs enek ilyen iratok. A vizsgálóbizottságnak majd nyilván azzal a helyzettel is szembesülnie kell - néhány nap elmegy majd erre is , hogy még kiket és hogyan lehetne rábírni mégis arra, hogy a birtokukban lévő dokumentumokat próbálják meg a vizsgálóbizottság rendelkezésére bocsátani. Ennél is nagyobb problémát jelent azonban, hogy a nyár derekán a meghallgatni kért, a bizottság előtt előadást tenni kívánó - szándékosan nem mondok "vallomást", hogy ne keverjük össze a magyar parlament vizsgálóbizottságát a bün tetőeljárásban a tanúkra vonatkozó és igazmondással párosuló kötelezettséget jelentő nyilatkozati kötelezettséggel - személyek eljönnek vagy nem jönnek el; emlékezzünk arra, hogy a Tocsikféle vizsgálóbizottságban az érintett személy másfél éven keresztül nem kívánt megjelenni a bizottság előtt. Ezeket a problémákat önök nyilván tudták, amikor a vizsgálóbizottság számára olyan dátumot szabtak, amely ennek a teljesítését önök szerint lehetővé teszi. Majd ezt követően elérkezik, mondjuk, augusztus 10e, és a bizottság vagy birtokában van megfelelő adatoknak, vagy nincs; az élet nyilván eldönti ezt a kérdést. Majd ezután összeülnek, elnökük hívó szavára meg is jelennek, tegyük föl, hogy a határozatképesség rendben lesz; aztán hozzálátnak ahhoz, hogy egy összegz ő jelentést megvitassanak, majd elfogadják, végül előterjesszék - de hová, tisztelt Országgyűlés? Hová is terjesztenék azt elő? Augusztus 15én fogunk mi itt ülésezni? Attól tartok, hogy nem. Tisztelt Országgyűlés! Önmagában nevetségessé teszi az önök álta l legutoljára is javasolt határidő a tények ismeretében az önök szándékait, és ez nagyon is átlátszó. Ugyanis augusztus 15én, amikor legutolsó javaslatuk szerint megszűnik - ha önök ezt megtámogatják, amiről majd név szerinti szavazással lehet meggyőzni m inket és a választóikat - az általunk nem várt esetben a bizottság mandátuma, akkor vajon ki fogja előterjeszteni és képviselni a Magyar Országgyűlés szeptember valahányadiki ülésén azt a jelentést, amelyet az elmondottak alapján egyébként nem lesz módja ö sszeállítani a bizottságnak, mert önök nem hajlandók erre megfelelő időt biztosítani? Sajnos, tisztelt Országgyűlés, azt kell mondanom, hogy ezek azok a sanda szándékok, amelyek noha fokról fokra próbáltak egy kicsit elfogadhatóbb, a legelső dühüktől eltér ően kicsit konszolidáltabb határidőt javasolni, de a határidőre vonatkozó legutolsó javaslatuk sem teszi lehetővé, hogy az önök által megválasztott miniszterelnök tisztázza magát a felmerült ügyek kapcsán a következtetések alól, amiről mi úgy gondoljuk, ho gy nehéz dolog lesz. Mindenesetre önök ezekkel az indítványokkal eleve elzárták a Magyar Köztársaság miniszterelnökét attól a lehetőségtől, hogy a bizottság előtt tisztességes és fair eljárásban tisztázza magát. (16.20) A felelősség nyilván önö ket fogja terhelni ezért a kényszerpályáért, tisztelt kormánypárti többséghez tartozó képviselők, ha megszavazzák ezeket a módosításokat, amelyeket nem támogatok mint előterjesztő; akkor önök olyan felelősséget vesznek a nyakukba, amely a miniszterelnökükk el együtt az önök igen súlyos kockázatokkal járó további működését, azt kell mondanom, nagymértékben, mondjuk így, szerényen, megnehezíti. Ehhez, remélem, nem kívánnak asszisztálni, és majd most meglátjuk az elkövetkezendő percekben, hogy amit elmondtam, a zt hajlandóke akceptálni, vagy pedig benne hagyják abban a bizonyos slamasztikában a miniszterelnököt. Köszönöm figyelmüket. (Taps az ellenzék soraiból.)
