Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 2 (13. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Szájer József): - RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz):
647 több mint 50 milliárd forintot elvettek, Szabó Z oltán képviselőtársam világosan levezette, hogy 50 milliárd forintot az alkalmazottak zsebéből kivettek, összességében 50 milliárd forint volt az a tétel, amivel kevesebb maradt az emberek zsebében, és több maradt a központi költségvetésben, és persze erre el lehet mondani, hogy megjelent a családi adókedvezmény - de az emberek, még egyszer mondom, rosszabbul jártak, mert kevesebb maradt. És az átlagos adóterhelés pedig - Tállai képviselő úr azt mondja, hogy az adókulcsok csökkentek - radikálisan növekedett 1998hoz képest 1999ben; ugye, mi már levittük a négyéves időszak alatt, ha jól emlékszem, 20,3es szintre, onnan felment 21,9re, és azután az azt követő négy évben elkezdett csökkenni, de messze nem érte el azt a szintet, amit 1998ban mi már produkált unk. Tehát így beszéljünk a múltról! (Taps az MSZP soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm. Jelen pillanatban még egy kétperces, most már kettő kétperces hozzászóló van. Szabó Zoltán képviselő úrnak adom meg a szót ké t percben, Magyar Szocialista Párt. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr. Igen tisztelt Révész Máriusz Képviselőtársam! Azt mondtuk, hogy a családi adókedvezményt csak kevesen vehetik igénybe. Azt mondtuk, és célszerű egy érvelésnek nemcsak a z egyik felét, hanem a másikat is idézni, hogy ezért igazságtalan a családi adókedvezmény, és mi ezért nem szeretjük a családi adókedvezményt, mert kevesen vehetik igénybe, tehát igazságtalan. Azt mondtuk, hogy egy olyan vívmányt, egy olyan szerzett jogot, ami megvan a társadalom egy bizonyos részének, nem akarunk elvenni, de az igazságtalanságát meg akarjuk szüntetni; ezt fogja a negatív adó a kormányprogram értelmében kompenzálni, ezt az igazságtalanságot. De ettől még változatlanul az a helyzet, és ebben Tállai képviselő úrnak nincs igaza, nem visszaállítani akarjuk az alkalmazotti adókedvezményt, hiszen egyetértettünk azzal, amit a Fideszkormány tett, hogy egy plafont vezetett be. Úgy gondoljuk, igazságos az, hogy bizonyos degresszióval érvényesüljön ez az adójóváírás, ez teljesen rendben van, ezt nem is kívánja senki eltörölni. De az, amit most a tisztelt képviselőtársaim képviselnek, szeretném megjegyezni, ez az SIfaktor, a sárga irigységfaktor: igaz, hogy én nem járok rosszabbul, de a szomszéd tehen e nem döglik meg. Önök most pontosan azt képviselik, hogy miért adunk másnak többet, ha nekem ugyan ettől nem lesz kevesebb, de nem is lesz több. Én azt gondolom, nem kellene itt az irigységet gerjeszteni az emberek között. Még egyszer mondom azt, amit hár om órával ezelőtt mondtam: nem tudjuk az első száz nap során a Fideszkormány valamennyi igazságtalanságát jóvátenni és orvosolni, törekszünk erre, tisztelt képviselőtársaim, de hagynunk kell valamit a következő 1360 napra is. (Taps az MSZP soraiban.) ELN ÖK (dr. Szájer József) : Szintén két percben megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, FideszMagyar Polgári Párt. RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz) : Köszönöm a szót. Keller László talán elmagyarázhatná nekem, hogy hogyan vettünk el 1999ben a nyugdíjasoktól 50 milliárd forintot, amikor a nyugdíjaknak a reálértéke növekedett 1998hoz képest. Önök ezt szeretettel hangsúlyozzák, elmondják - a nyugdíjak 1999ben növekedtek reálértéken. A másik: örömmel hallottam azt a mondatot is önöktől, hogy olyan javaslatot, olya n adókedvezményre vonatkozó javaslatot még senki nem tudott tenni, amelyet mindenki igénybe tudott volna venni. Önök folyamatosan ezért bírálták a családi adókedvezményre vonatkozó elképzelésünket, és azt kell mondanom, hogy még egyszer van egy filozófiai különbség köztünk: mi nem segélyekben gondolkodunk, hanem azt gondoljuk, hogy a közteherviselésből másként kell
