Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 2 (13. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - GŐGÖS ZOLTÁN (MSZP): - ELNÖK (dr. Szájer József): - FONT SÁNDOR (MDF):
637 Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én hozzászólásra jelentkeztem, de itt annyi kétperces van, hogy nem is tudom, melyik végé ről kezdjem. Azt hittem, hogy a sorrendiséget betartva majd az államháztartási törvénnyel érdemes kezdeni, de a vita most mégiscsak a jövedéki törvény körül forog. A jövedéki törvénynek három súlyponti kérdése van, és ahogy itt a teremben szétnézek, Kerény i Jánoson és jómagamon kívül jelenleg nem látok olyat, aki annak idején teljes mélységében foglalkozott volna a borra vonatkozó jövedéki törvénnyel. Egyébként még Karakas János volt az, de ő most sajnálatos módon nincs itt, akivel tényleg a szakmai szempon tok alapos figyelembevételével próbáltuk meg ezt a helyzetet - a politikától mentesítve - megtárgyalni. A jövedéki törvény és a beadott módosító indítványok sora is, az enyéim is, de itt bármelyiket említhetem képviselőtársaim részéről is, valóban egyrészt a vendéglátóhelyek ellenőrzését szolgálja a napi zárás kapcsán, habár ez minden jövedéki termékre kiterjedne; ezt azért tartom elméletileg elfogadhatónak, mert így nincs diszkriminálva, hogy ez csak a borra vonatkozna, mint az előző időszakban volt, hisze n a nagy kérdést az vetette fel, hogy a sör mint konkurens termék akkor miért nincs napi zárás alá téve. Vendéglátós ismerőseim, sőt családtag is van, kerek perec elmondták: annyi sört lehet ma venni számla nélkül, amennyit akarnak, pedig jövedéki termék a sör. Ugyanez van sajnálatos módon a zugpálinka esetében, ami közismerten a VPOP és a Szeszipari Szövetség legnagyobb ellenfele; azt állítják, hogy a kedvezményes adókulcsú vagy zugfőző helyeken lefőzött pálinka egyszerűen bekerül a végeladó helyekre. Ez l ehet elméleti vita, hogy így történike vagy sem, én csak azt mondom, hogy a bort ne helyezzük alárendelt szerepbe a többi szeszesipari termékkel szemben, tehát az vonatkozzon rá is, mint a többire. Hogy ebben aztán a napi mérték, a heti vagy egyáltalán me lyik legyen, az megint lehet szakmai vita vagy az ellenőrző szervek tapasztalatainak a vitája, hogy mit tartanának helyesnek; tény az, hogy a 2000. augusztusdecemberi időszakban a valódi számlás bor forgalma nagyon megnőtt, nagyon örültek az akkori becsül etes termelők ennek a forgalomnövekedésnek. Hogy ennek az volte az oka, hogy a napi zárás is kikényszerítette, hogy valódi, számlázott bort vegyenek a végeladók, mondom, ez megint lehet elemzésre váró vita, de általános álláspontként merem azt leszögezni, hogy egyenrangú partnerként kell kezelni a jövedéki termék szempontjából a bort, a sört és a szeszesipari termékeket. A másik nagyon nagy kérdés: az egyszerűsítések, amivel a magam részéről teljes egészében egyetértenék, aztán a végén annullálom ezt az eg észet, megmondom, hogy miért. A szőlőtermelőknek gyakorlatilag semmilyen kötöttsége nincs most, az önök módosításával; én egyetértek, nem kell már a 40 kilométeren túli szállításkor sem a borkísérő okmányt kitölteni. És még további egyszerűsítések vannak, például az egyszerűsített adóraktárra - itt jön az első veszélyforrás: az egyszerűsített adóraktárakban folyik ma a legtöbb illegális borkiszerelés, előállítás és ennek a forgalmazása. Hozzáteszem, nem általánosan a becsületes termelőkről beszélek, akikne k jogos érdeke lenne, hogy ne negyedévente legyen elszámolási kötelezettség, hanem csak szüret előtt, szüret után, és évente egyszer legyen adóelszámolás; de ugyanez a törvény fog vonatkozni azokra, akik már azt lesik, hogy milyen nagykapu nyílik még meg a z eddigi kiskapuk mellett, sajnálatos módon. Akik viszont erre spekulálnak, ők örömmel fogják várni, hogy ami az egyszerűsített adóraktárban a becsületes termelőnek nagyon nagy kedvezmény, nekik óriási örömöt fog okozni. Ez az egyik veszélyforrása a jövedé ki törvény mostani módosításának, tehát mint mondtam, az egyszerűsített adóraktári problémakör. A másik pedig a zárjegy, amiről itt is többen beszéltek. Kerényi János summázta ezt a leglényegesebben: véleményünk szerint óriási veszélyt rejt magában a zárje gy eltörlése. Az egész jövedéki törvény, annak a végrehajtása és ellenőrizhetősége a zárjegyre alapult. Ma, ha a VPOPt megkérdezik, pontosan ki tudják mutatni, hogy Magyarországon mennyi számlás bor, milyen kiszerelésben, hogyan került forgalomba, hiszen csak a zárjegyek mennyiségét kell összesíteni. Soha nem volt ilyen adminisztrációs és statisztikai adatgyűjtési lehetőség, mint most a zárjegyek kapcsán.
