Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. július 2 (13. szám) - Megemlékezés a Balatonkeresztúr és Balatonszentgyörgy között történt autóbuszbaleset áldozatairól - Bejelentés frakcióvezető-helyettesek megválasztásáról - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. CSILLAG ISTVÁN gazdasági és közlekedési miniszter:
513 Na, ez a következménye a vállalkozásokat illetően az önök kormányzásának. Én úgy látom, hogy i deje e tekintetben őszintén beszélni az emberekkel, ideje eléjük tárni, hogy mit is műveltek önök Széchenyiterv címén az elmúlt időszakban; és egyébként pedig meg kell találni azokat a megoldásokat, amelyek most már valóban a hazai kis, középvállalkozáso k fejlesztése érdekében valóban előreviszik ezt a szektort. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, frakcióvezető úr. A kormány nevében megadom a szót Csillag István gazdasági és közlekedé si miniszter úrnak. Öné a szó, miniszter úr. DR. CSILLAG ISTVÁN gazdasági és közlekedési miniszter : Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Frakcióvezető Úr! Úgy igaz, ahogy ön kezdi, csak egy kicsivel sötétebb annál is a kép (Derültség a Fidesz sor aiban.) , mint amit sokan gondolnak. Azt szeretném itt a Ház tudomására hozni: most, egy hónap után kerültünk - Gazdasági és Közlekedési Minisztérium - abba a helyzetbe, hogy fel tudtuk mérni, a tárcánál maradt célelőirányzatokból finanszírozott Széchenyit erv pályázatok helyzete hogyan alakul. Azt kell tudniuk, hogy az ezeknek a pályázatoknak a finanszírozására szolgáló előirányzatokból már május végével nemcsak az idei előirányzatot használták fel, hanem 126 százalékát használták fel az ideinek. A jövő évi terhére tehát kevesebb előirányzatot tudunk majd azokra a fontos célokra szánni, mint amit közmegegyezés alapján a parlament a következő évi költségvetésben megállapít. (Dr. Pósán László: Ismerjük ezt!) Ebben a tekintetben tehát nincsen ugyanolyan helyzet , mint a többi tárcánál, hanem annál rosszabb helyzet van, hiszen nem tudjuk folytatni azt a gyakorlatot, hogy a következő évekre adósítjuk el a költségvetést, a következő évekre való hivatkozással hitegetjük a vállalkozókat, hogy nyugodtan tovább finanszí rozható minden egyes pályázat. Úgy gondoljuk, ezt azért kell végigtekintenünk, mert hiszen a pályázatok szabályozottsága tekintetében, amikor elkezdtük vizsgálni, hogyan történt a pályázatok kiírása másfél évvel ezelőtt, meg kellett állapítanunk, hogy ninc senek hozzá indikátorok, hogy mit akarnak elérni velük; milyen hatás, milyen változás az, ami pozitívan bekövetkezik. Mert ha a költségvetés az adófizetők pénzéből támogat valakit, az természetesen annak, aki ezt kapja, pozitív, de hogy ez milyen hatást gy akorol az adott térség - ahol működik a támogatott vállalkozás - foglalkoztatási szintjére, hogyan eredményez változást a jövőbeli infrastrukturális ellátottságokra, az nem volt végiggondolva. Nem volt végiggondolva, hogy hogyan fogják fogadni a pályázatok at, hogyan biztosítják azt, hogy a pályázatok elbírálásának időszakában nem lehet kicserélni vagy megváltoztatni a benyújtott pályázatokat, hogyan érvényesül a folyamatba épített ellenőrzés azért, hogy az adófizetők pénzét célra orientáltan és a lehető leg jobban használjuk fel. Mindezek miatt át kell gondolnunk és át is gondoltuk, hogyan folytatható mindazon pályázatok sora, mint amelyekre eddig sor került, hiszen - és itt szeretném ezt az üzenetet megfogalmazni - nem válhat a kis- és középvállalatok támoga tásának rendszere egy össznépi pilótajátékká; pilótajátékká, ahol akik elöl jönnek, azoknak jut, akik később jönnek, bízhatnak, de a vége egészen biztos, hogy ha a finanszírozás elfogy, akkor az adófizetők üthetik bottal a nyomát ezeknek a terveknek. Annyi t szeretnék még bejelenteni, hogy a tárca e hónap, július hónap végére összeállítja a pályázatok úgynevezett fehér könyvét. Ez a fehér könyv nem más, mint egy olyan táblázatrendszer, amely ábécésorrendben bemutatja, hogy kik pályáztak, mikor adták be a pál yázataikat, mikor bírálták el ezeket, mikor kötöttek szerződést és mikor kezdődött el a finanszírozás. Ez ugyanis magától értetődően mutatja, hogy kik az egyenlőbbek, kik kihez laknak közel. Nem kell nekünk bizonyítanunk ott semmit, mindenki látni fogja, h ogy hogyan és milyen módon történt az elbírálás. Egyáltalában nem akarom állítani, hogy ez a pályázat bárminek a melegágya volt, de majd ebből látni lehet, hogy valóban támogathatóake a továbbiakban a kisvállalkozók, vagy egy össznépi
