Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 26 (12. szám) - A Nemzeti Földalapról szóló 2001. évi CXVI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat, valamint a földbirtok-politikai irányelvekről szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz):
464 Elnök úr, én is ugyanabba bűnbe esem, amire szeretném fölhívni elnök úr figyelmét: figyelmeztesse képviselőtársaimat, hogy a lényegről és a két előterjesztésről beszéljünk! Hisz it t már mindenről volt szó, lassanként az eredeti vita alapja, a két előterjesztés vész el. Sajnálom saját magammal együtt Czerván György, Lezsák Sándor vagy Járvás István ellenzéki képviselőtársaimat is, akik, gondolom, ugyanolyan megdöbbenve hallgatják eze ket a kétperces riposztokat, amit olyan képviselőtársaink tesznek, akik eredetileg nem is vették a fáradságot arra, hogy bejelentkezzenek erre a vitára, most viszont kitartóan itt ülnek. Mégis, ha már szót kértem, két témára szeretnék reagálni. Fölhívnám a figyelmét Vincze Lászlónak - aki azt mondja, hogy 500 ezer vagy még több parasztról és a parasztgazdaságok érdekében szól - arra, hogy konzultáljon már Horváth professzorral, hiszen ez az 500 ezer vagy még több 810 hektár területet jelent. Amikor a profe sszor úr azt említi, hogy versenyképesség és birtoknagyság között összefüggés van, vegyük figyelembe, hogy a kertMagyarország álma már egyszerkétszer fölvetődött, de azért tudjuk, hogy meddig mehetünk el és hogyan, tehát azért keressük meg ennek a szakma i alapjait is. A másik pedig Ivanics képviselő hozzászólásához kapcsolódik, aki azt mondja, hogy '98hoz viszonyítva mi most már a szövetkezet helyett a társas gazdálkodást mondjuk. Torgyán József, Szabadi Béla és az utánuk következő többi FVMes vezető ke ményen mondta, amikor az átalakulási kényszert a szövetkezeti törvénybe is befogalmazták önök, hogy kérem, itt az időtök, kaptatok határidőt, alakuljatok át, szövetkezzetek társas gazdasággá. Ezt a jogi kényszert önök hozzák, és ne feledje ezt el Ivanics ú r se! Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Azt is köszönöm, hogy felhívta a figyelmemet, hogy figyelmeztessem a képviselőket. Szándékosan nem figyelmeztetek senkit, hiszen a kétperces hozzászólás mindenkinek j oga. Azért vagyunk itt - elnézést, hogy az előző hozzászólót idézem , hogy tépjük a szánkat, magyarul: beszéljünk, hiszen a képviselő dolga a parlamentben az, hogy beszéljen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.) Természetesen ha bárkit személyiségében sér elem ér, meg fogom védeni. Járvás István képviselő úr következik. JÁRVÁS ISTVÁN (Fidesz) : Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívántam hozzászólni, mert így is nagyon telik az idő, de azért egy gondolatot mégis szeretnék elmondani, nevez etesen: ez a szövetkezetek részvénytársasággá való átalakulásával kapcsolatos. Ez Göndör képviselőtársam és Karakas képviselőtársam hozzászólásához is igazodik egy picit. Azt azért nagyon jól tudjuk, hogy 1992ben az akkori szövetkezeti törvény úgy határoz ta meg, hogy azok a szövetkezetek, amelyek tagjai kétharmada úgy határoz, átalakulhat részvénytársasággá vagy kft.vé, ami jó és természetes. Aki viszont ezt nem akarja, azzal el kell számolni vagy természetben, vagy anyagilag. Ez a törvény nagyon lelassít otta az átalakulást, ezért önök 1997ben az úgynevezett részleges átalakulási szabályt bevezették, amely azt tette lehetővé, hogy ha öt ember visszamarad, és kéri a szövetkezetet, hogy maradjon, akkor gyakorlatilag nem kell végelszámolni, fölszámolni a szö vetkezetet, és nem kell elszámolni az emberekkel. Ezt a törvényi passzust önök készítették elő 1997ben, és ennek alapján a következő játék ment: átalakulást kezdeményeztek, legalább öt olyan személy, aki átvitte vagyonát, földhasználatát az rt.be, kérte a szövetkezet megmaradását is, és így a szövetkezetek megmaradhattak, s az emberek két tűz közé kerültek. Ha a szövetkezetben marad, ha az rt.be megy át, így sem, úgy sem juthat vagyonához. Ezt a játékot önök készítették elő. Egy sajnálatos dolog azért me gtörtént, mert itt már említették Torgyán miniszter urat. Igen, valójában, akkor, amikor Torgyán miniszter úr moratóriumot hirdetett, vagy legalábbis ezt kívánta megvalósítani, gyakorlatilag segítette azt a folyamatot, hogy a részleges
