Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 19 (10. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - DR. BOROS IMRE (MDF): - ELNÖK (dr. Szájer József): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
243 Államtitkár úr, képviselő úr, köszönöm a hozzászólását. Kétperces hozzászólásra jelentkezett Boros Imre képviselő úr, miniszter úr, (Sic!) Magyar Demokrata Fórum. Megadom a szót. DR. BOROS IMRE (MDF) : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Még egy rövid időre nemzeti banki kérdésre térnék vissza, mert fontosnak tartom ebben a tisztánlátást. Azt a 2000 milliárdot, amit adósságcserével a Nemzeti Bank könyveiből '97ben az előző szociálliberális kormányzat átvitt az állam könyveibe te rheivel együtt - körülbelül éves 220250 milliárd, tehát a bruttó társadalmi termék közel 1,5 százalékát fölemésztő kamattömeggel , azt az elmúlt tíz évben sikerült összehozni, azért, mert a jegybank nem volt független, azért, hogy a jegybankban elkövetet t szakmai hibákat később a parlament gyenge ellenőrzési szerepe miatt önök mentesítsék. Ezt a helyzetet óhajtanák visszaállítani. Egyszer viccesen egy baráti társaságban a jegybank egy magas rangú vezetőjének - nem mondom meg a nevét - elmondtam, hogy ti m ár mindent tudtok; tudtatok veszteni a leértékelődésen, s legutóbb Surányi György tudott a felértékelődésen is hatalmas pénzeket veszteni. Még egy dolgot csináljatok meg: próbáljatok akkor is veszíteni, ha az árfolyam egy centit se mozdul, se jobbra, se ba lra. A társaság minden tagja hahotázott, kivéve ezt az illetőt. Nem tudom, képviselőtársam, ön egy ilyen kérdésfelvetésnél hahotázna vagy szintén merev arccal ülne. (14.50) Ezt döntse el magában, számoljon el a lelkiismeretével, hogy óhajte a Nemzeti Bank on mint kis költségvetésen keresztül ilyen méltatlan, a jegybanki statútumoknak, az önállóságnak, a függetlenségnek meg nem felelő műveletsorozatot áthúzni, mint ami az elmúlt tíztizenkét évben volt. E szerint döntsön, hogy esetleg visszavonják a jegybank törvény módosítására vonatkozó javaslatukat - ez lenne a korrekt magatartás. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki oldalon.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Varga Mihály képviselő úr, miniszter úr (Sic!) . Megadom a s zót. VARGA MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Hiller államtitkár úr felszólalására szeretnék rövid reflexiót tenni, illetve vele kezdeném. Azt nem vonom kétségbe, hogy ön személy szerint nem vett részt a kádári osztogatásban, és mindenkinek megado m a jogot ahhoz, hogy Kádár Jánosról meglegyen az egyéni véleménye, akár pozitív, akár negatív. De ha a néhány székkel arrébb ülő Burány államtitkár urat megkérdezi, hogy a költségvetésben adósságszolgálatra, kamattörlesztésre most milyen összeg van beterv ezve, akkor jól láthatja, hogy ebben az esztendőben is 740 milliárd forintot fizetnek ki a magyar adófizetők azért az államadósságért, amit a Kádárrendszerben állítottak elő. Ezt ha kimondjuk, ha nem mondjuk ki, az ön olcsóbb nadrágja sajnos most köszön v issza, valamennyien fizetjük ennek a kamat- és adósságterheit. De nem ezért kértem szót elsősorban, hanem azért, mert Keller képviselő úr mondandójára szeretnék reagá lni, aki szerintem nem olvasta el figyelmesen a Nemzeti Bankról szóló törvényt. Tisztelt képviselő úr, itt a (2) bekezdésben az szerepel, hogy a sávszélességről, a középárfolyamról és a valutakosár összetételéről a kormány kíván ezentúl közösen dönteni az MNBvel. Ez korábban nem így volt, a monetáris tanács döntött ezekben az apró kérdésekben. Most úgy tűnik, hogy önök már ennyit sem kívánnak az árfolyamrendszer kérdéseiben a jegybankra bízni, jobb szeretik, ha maguk döntenek el mindent. Ezt rendkívül ross znak tartjuk, de nemcsak mi, hanem az Európai Központi Bank alelnöke is, aki néhány nappal ezelőtt - ha olvasta ezt az interjút - üzent a középeurópai országoknak, mert úgy tűnik, hogy mind Lengyelországban, mind Magyarországon a baloldali kormányok saját ja az, hogy a jegybank függetlensége nem szimpatikus számukra. Nem
