Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 19 (10. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP):
231 hanem cselekvésben is vállalja a sokat hangoztatott gazdabarát - és ez bizonyos változást j elent a Szocialista Párt retorikájában; elhangzott, a miniszter úr is többször mondta , a gazdabarát kormány szerepét és a konszenzust kereső kormány szerepét. Ezt be kell bizonyítani cselekvésben. De megoldást jelent az is, ha nem vonja vissza a kormány, de közös gondolkodással, bizottsági módosító indítványokkal hozunk egy olyan törvényt, amely valóban a felvetett problémákat hosszú távra megoldja. És nagyon fontos a hosszú távú gondolkodás, mert tisztában kell lennünk azzal is, hölgyeim és uraim, hogy a z uniós csatlakozás után a hazai jogalkotásban, legalábbis a tőke szabad áramlása vonatkozásában, én úgy tudom a jogászoktól, hogy jobban kötve lesz a kezünk, mint most. És akkor bizony nagyon fontos, hogy most hozzunk olyan törvényt a termőföld vonatkozás ában, amely majd a csatlakozás után a derogáció megszűnésekor is megvédi a hazai érdekeket. Mert én vagyok olyan pesszimista sajnos, egyébként optimista természetű ember vagyok, hogy még tíz év múlva se lesz esélyegyenlőség a magyar és a holland gazdálkodó között. Tehát erre a felelősségre hívnám fel a kormány és a kormányoldal figyelmét. Ez a törvény nem olyan javaslat, amely ezt az aggályomat eloszlatná, ezért sajnálattal kell kijelentenem, hogy a Magyar Demokrata Fórum ezt a törvényjavaslatot ilyen formá ban nem tudja támogatni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Szájer József) : Köszönöm, államtitkár úr (Sic!) , képviselő úr. A következő hozzászóló Kósáné Kovács Magda miniszter asszony (Sic!) , képviselő asszony, Magyar Szociali sta Párt; őt követi Tállai András, Fidesz. KÓSÁNÉ DR. KOVÁCS MAGDA (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Sajátos előterjesztést tárgyalunk, amelynek a címe ugyan a költségvetési törvény módosítása, de valóban általá nos gazdaságpolitikai kérdéseket érint, érinti magát a költségvetést, és áttételesen szükségszerűvé tesz szociálpolitikai intézkedéseket. Azok közé tartozom, akik nem osztják a közhelyként hangoztatott, igazságnak hitt mondást, hogy tudniillik nincs külön szükség szociálpolitikára, a jó gazdaságpolitika megoldja a szociális problémákat. Hiszem és tudom, hogy még a növekvő gazdaság is növelheti a szociális egyenlőtlenségeket, erősítheti a társadalmi igazságtalanságokat, mint ahogy azt is hiszem és tudni véle m, hogy a jó szociálpolitika, ha adekvát eszközökkel valósítják meg, akkor nem veszélyeztetheti a gazdaság stabilitását. Persze előfordulhat, hogy az eszközök nincsenek jól kiválasztva, előfordulhat, hogy az árképzéssel akarnak például szociálpolitikai pro blémákat megoldani, és ezek azok az esetek, amikor a Harrach miniszter úr által idézett nagyonnagyon gazdagok röhöghetnek a markukba. (13.50) Sajátos előterjesztés és sajátos vita: egyre inkább úgy érzem, hogy az új parlament vitáinak nemcsak egy sajátos koreográfiája van kialakulóban, hanem sajátos liturgiaként rögzül a vitatkozási módszer, amikor a volt kormánypárti, most ellenzéki képviselők leginkább az előző kormány apologetikáját adják elő, méghozzá sajátos formában. Kevesebbet beszélnek arról, hogy mit miért tettek, többet beszélnek arról, hogy mit tettek volna, és leginkább arról beszélnek, hogy amit mi most tenni akarunk, azt ők még inkább. Ez a még inkább az, amit én furcsállok, hiszen úgy ítélem meg, hogy az elmúlt négy esztendőben elég világosan elváltak egymástól az elveink. Ezeknek az elveknek a mentén mindössze két témáról szeretnék szólni, a közalkalmazottak béremeléséről és a családpolitikai intézkedésekről. Lehet, hogy sokadikként már feleslegesnek tűnik, hogy újra visszatérjek a közalkalma zotti béremelés jelentőségére, elveire és arra, hogy ez a béremelés hogyan változtat meg, vagy hogyan fejez ki egy új társadalmi értékrendet, és áttételesen
