Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 19 (10. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - HARRACH PÉTER (Fidesz):
220 1jétől változik a benzin ára. Ezt ne a mi kormányunknak tulajdonítsák, ne a mi parlamenti többségünknek, hanem ön öknek, akik annak idején ezt a törvényt elfogadták - mi ezt a törvényt nem szavaztuk meg. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képvisel őtársaim! Felszólalásra következik Harrach Péter képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Kis Zoltán képviselő úr, államtitkár úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, alelnök úr. HARRACH PÉTER (Fidesz) : Tisz telt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ha megengedik, én nem folytatom a kampányt, hanem néhány tényre hívnám fel a figyelmüket. A költségvetés száraz számadatai mögött mindig kormányzati koncepció húzódik meg, sőt egyfajta világszemlélet. Erről a kormányzati k oncepcióról szeretnék néhány szót szólni. Az első megjegyzésem az, ami már kiderült a kormányprogramból, hogy az új kormánynak nincs családpolitikája. Nemcsak arra gondolok, hogy a 110 oldalból mindössze egy oldalt sikerült a családokra szánni, hanem erre az átgondolatlan és koncepciót nem tükröző módosításra is. A második megjegyzésem, hogy nem felelnek meg a számok a szöveges részben mondottaknak, magyarul: többet mond ez a módosítás, mint amennyit ad. Egy ismert szlogenje a jelenlegi kormánypártoknak, ho gy ők a szegényebb családokat szeretnék támogatni. Ez esetben az ideológia és a tények, a kampányszöveg és a tények ellentétben állnak egymással. A harmadik megjegyzésem, hogy a pénzosztás jó, de csak akkor, ha átgondolt. Ez átgondolatlan, ami hosszú távon többet árt, mint használ, illetve van egyfajta logikája, mert ez, ahogy az országgyűlési választások idején választási ígéretként jelent meg, most választási adományként az önkormányzati választások előkészítését szolgálja. A negyedik megjegyzésem: úgy tű nik, hogy a gazdaság és a költségvetés jó állapotban van. Ennek ellentmondani látszanak az elhangzott kormánypárti megnyilatkozások, vagy azok hitelét a mai költségvetési törvénymódosítás megkérdőjelezi. Néhány mondatot kell szólnom arról, hogy mi is kelle ne hogy legyen egy ilyen módosítás hátterében. (13.00) Valamifajta egységes családpolitikai és szociálpolitikai koncepció, ami megvolt a polgári kormány kormányzása idején. Azt a négy évet jellemezte egyfajta egyensúly, aminek eszköze volt a családtámogatá si rendszerben a munkajövedelemhez kötött támogatás, illetve a legszegényebbek megsegítése. Ez az egyensúly egyrészt az adókedvezmény jelentős növelését jelentette, másrészt a kiegészítő családi pótlék bevezetését, illetve növelését. Mit jelentett az adóke dvezmény? Azt jelentette, hogy a mi társadalompolitikai elképzelésünkben jelen van a munka megbecsülése és egy olyan szempont, amit most nem érzek képviseltetni, a segélyből élők rétegének a visszafogása. Nem szerettük volna növelni azoknak a számát, akik úgy rendezik be az életüket, hogy munka helyett segélyből élnek. Ez a szempont ma nem jelenik meg a kormánypártok családpolitikájában. Ha megengedik, még egy megjegyzésre reagálnék. Többször elhangzott a nemcsak téves, inkább rosszindulatú megjegyzés, hogy mi a gazdag családokat támogattuk. A gazdagság értelmezésével van a probléma. Önök ezzel azt mondták, hogy aki dolgozik, az gazdag; mert mi a dolgozó családokat támogattuk, ez egyértelmű, a minimálbérért dolgozókat is. Az én fogalmaim szerint gazdag példá ul az önök kormányfője - az gazdag. De egy minimálbérért dolgozó magyar állampolgár nem gazdag, hanem dolgozó. Ne keverjük össze a fogalmakat!
