Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 19 (10. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. BALSAI ISTVÁN, a Magyar Demokrata Fórum (MDF)
214 javaslatból sajnos kicsit ezt olvassuk ki. De ha majd megnyugtatnak minket a kormánypárti képviselők akár a módosító javaslatokkal, akár az általunk benyújtandó módosító javaslatok elfogadásával és a kormány támogatásával, akkor ez a rossz érzésünk el fog múlni. Jelenleg, a törvényjavaslat benyújtásakor csak ezt tudjuk mondani. Tisztelt Országgyűlés! A nyugdíjasok ügyeire visszatérve vagy rátérve, én azt hiszem, nem kell hangsúlyoznom és nem kell visszaidéznem itt különböző parlamenti vitákat meg koalíciós beszélgetéseket az elmúlt négy évet illetően sem, miszerint tisztában voltunk azzal 1998ban, hogy az előző kormány által vállalt és az új kormány hivatalba lép ése után csökkentebb mértékben végrehajtott nyugdíjemelések tekintetében nem voltunk örömteli résztvevői ennek a folyamatnak, ennek ellenére vállaljuk ennek a felelősségét. Azt azért most is szeretném az önök emlékezetébe idézni, hogy az a helyzet, amit a Hornkormány és a benne munkálkodó pénzügyminiszterek, többek között a jelenlegi miniszterelnök működése előidézett, az olyan romhalmazt hagyott maga után a nyugdíjak reálértékének a korábbihoz képesti állapotával kapcsolatban, amely azt tette lehetővé, ho gy négy év alatt úgy nagyjábólegészében ezt a borzalmas hátrányt kompenzáljuk. Én a következőt olvasom ki ebből a javaslatból: önök nem következetesek. Önök négy éven keresztül azt vagdosták az előző kormány és politikusai fejéhez, hogy 50 milliá rd forintot, 5 százalék nyugdíjemelést loptak ki 1998tól kezdődően a nyugdíjasok zsebéből. Ha ez igaz - nem igaz, de ha igaz lenne , és önök ezt az állításukat most kompenzálni akarják és alá akarják támasztani, akkor nem az itt írt, meglehetősen szerény , meglehetősen nehezen követhető, egyszeri 19 ezer forintos nyugdíjkiegészítéssel próbálnák verifikálni, hanem önök akkor szépen, úgy, ahogy az illik, négy évre visszamenőleg, az akkor elvett 5 százaléknak a végiggöngyölítésével azt az összeget mondanák a nyugdíjasoknak ajándék, kárpótlás vagy nem tudom, milyen címen, amit az önök, négy éven keresztül hangoztatott - és különösen a választási kampányban különböző hőfokon hangoztatott - kijelentései alátámasztanak. Itt nem ez van, tisztelt képviselőtársaim! Ez szemfényvesztés, bocsássanak meg a kifejezésért! Ez a nesze semmi, fogd meg jól! Önök nem vállalják az akkor vállalt helyzetnek, az akkori ígéreteknek a visszaállítását. Ezt mi úgy szoktuk hívni az önöktől kölcsönzött kifejezéssel: a nagy átverés. Ez a helyzet a nyugdíjak 19 ezer forintos emelésével kapcsolatban. Néhány gondolatot még kiemelnék; az adóintézkedések kapcsán fogunk még erről többet beszélni az általános vitában és a részletes vitában egyaránt. Mi azt agyafúrt, ám szellemes megoldásnak tartj uk, hogy önök helyreállították vagy visszaállították a nullkulcsos adózási sávot. Hogy ez jóe vagy rossz, ezt majd a gyakorlat fogja megmutatni, mindenesetre erre most hosszú idő óta először kerül sor. Azt azért szeretném nagyon súlyos hiányosságként szóv á tenni, hogy ha valakik nem szerepelnek ebben a törvényjavaslatban, azok a nemzeti adóbevételek döntő többségét és a terheket viselő nemzeti kis- és középvállalkozók, akik ettől a javaslattól semmit nem fognak kapni. Én nagyon szeretném, ha ennek az ellen kezőjét valaki bebizonyítaná. De nehéz évek várnak a nemzeti vállalkozókra, úgy néz ki, az előttünk álló évek nem sok jót ígérnek és nem sok jóval kecsegtetik őket. Sajnos ez az érzésünk, ami már a kormányprogram vitája kapcsán megfogalmazódhatott, most en nek a javaslatnak az elolvasása után szintén csak megerősödik. Tisztelt Képviselőtársaim! Említettem, hogy nagyon sokat fogunk beszélni még ma és aztán a részletes vitában a földdel kapcsolatos elképzelésekről, annál is inkább, mert be tetszettek nyújtani azt a törvényt, amelyben a korábban elfogadott törvényhez képest a földbirtokpolitikát és a földtulajdonszerzést - ugyan önök csak részletszabálynak mondják - úgy kívánják megváltoztatni, hogy nagyonnagyon súlyos aggályaink vannak. Ezzel itt most nem kív ánok foglalkozni, csatlakozom ahhoz, amit Varga Mihály képviselő úr elmondott: jobb lesz, ha meg tetszenek várni annak a népszavazásnak az eredményét, amelynek a sikere tekintetében nemigen vannak kétségeim; remélem, önök is vissza tudnak még emlékezni egy öt évvel ezelőtti helyzetre. Ezzel kapcsolatban óva intek minden kormányzati szándéktól, ami a jelenleg fennálló állapot megváltoztatására irányul.
