Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 19 (10. szám) - A Magyar Köztársaság 2001. és 2002. évi költségvetéséről szóló 2000. évi CXXXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Dávid Ibolya): - DR. SIMON GÁBOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója:
189 A kisebbségi véleményt megfogalmazók először is arra hívták fel a figyelmet, hogy alapvető ellentmondás van aközött, hogy a kormány jelentős pénzeket oszt szét a társ adalom különböző rétegei körében, valamint aközött, hogy közben azt mondja, üres a kassza. Érdekes módon, amikor a pénzügyminiszter úr körbenézett, rögtön talált 320 milliárd forint többletbevételt az idei évre az államháztartásban. A többségi vélemény sze rint a családi pótlék igen jelentős növelése történik meg. A kisebbségi vélemény ezt a növekményt szerényebbnek tartja, hiszen egygyermekes család esetében 760 forint a növelés mértéke, kétgyermekes család esetében pedig 940 forint. A többségi vélemény hir detői állandóan elfeledkeznek arról, hogy az elmúlt ciklusban kiegészítő családi pótlék bevezetésére került sor, amelynek összege megegyezett a családi pótlék mértékével, és a szociálisan valóban rászorult családok gyermekei után folyósította ezt az akkori kormányzat. Ez egy gyermek után 4200 forint volt, két gyermek után pedig ennek a duplája. Ehhez képest a mostani 760, illetve 940 forintnyi emelés elhanyagolható mértékű. A liberálszociális kormány egy hagyományával azonban mindenképpen szakított, mégped ig azzal, hogy különbséget tesz gyermek és gyermek között. Emlékezhetünk arra, hogy a Bokroscsomagban hogyan és mi módon történt ez a különbségtétel. Akkor a módosabb családok gyermekeitől egyszerűen megvonták a családi pótlékot. A mostani módosító javasl atnak ez mindenképpen előnye, hogy legalább nem tesz különbséget gyermek és gyermek között, a növekedés minden gyermeket egyaránt megillet. Kifogásunk volt a családipótlékemeléssel kapcsolatban, hogy ez a szerény növelés a szociálisan rászorult családok h elyzetén alapvetően nem javít. A másik gondolatkör a nyugdíjak emelése volt. 19 ezer forinttal egységesen emeli a nyugdíjasok járandóságát egyszeri kifizetésként a mostani kormányzat. Ha valóban igaz az a tétel, amit számtalanszor hallottunk és hangoztatta k, hogy a polgári kormány ennyi pénzt vett el a nyugdíjasoktól, akkor azt gondoljuk - és ezt is hangsúlyoztuk , hogy akkor lenne igazán elegáns és valóban reális is a nyugdíjemelés, ha ez a 19 ezer forint a nyugdíjalapba beépülne. Szeretnénk emlékeztetni arra, hogy az elmúlt időszakban a nyugdíjemelés a mindenkori infláció fölötti volt. A HornKunczekormány 12 százalékos reálbércsökkenésével szemben a polgári kormány 16 százalékos reálbérnövekedést ért el a nyugdíjasok esetében. Szóltunk még a közalkalma zottak béremeléséről is, amely valóban jelentős, átlagban 50 százalékos, de lesz olyan, ahol az emelkedés 20 százalékos, és lesz, ahol 70 százalékos lesz. A minimálbér a beharangozottakkal ellentétben mégsem lesz teljesen adómentes, hiszen 50 ezer forint h elyett 43 500 forintot fognak megkapni a munkavállalók. Azt is kifogásoltuk, hogy a törvény saláta jellegű, együtt módosítja a családtámogatási rendszert, illetve a földtörvényt, holott ezek a dolgok egymástól nagyon távol állnak. (10.30) Az előbb elmondot tak alapján az ellenzéki képviselők - 10 ellenszavazattal - nem tartják általános vitára alkalmasnak a törvénymódosítást. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.) ELNÖK (dr. Dávid Ibolya) : Köszönöm szépen. A többségi véleményt Sim on Gábor képviselő úr ismerteti. Öné a szó. DR. SIMON GÁBOR , a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója : Elnézést mindenkitől a kis technikai malőrért, de korábban azt a tájékoztatást kaptam, hogy később fogok szóhoz jutni. Ebből következő en az informatikai bizottság ülésén vettem részt ellenzéki képviselőtársaimmal együtt; nagyon jóízű volt. Most viszont, elnök asszony, elmondanék néhány gondolatot, miután megbízott a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság a többségi álláspont ismertetésév el. Köszönöm szépen, hogy ennyire aggódtak értem, hogy meg fogoke érkezni. (Babák Mihály: Az égvilágon senki sem aggódott.) Íme, itt vagyok. (Derültség.)
