Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 18 (9. szám) - A családok hajléktalanságának megelőzéséről szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - KÁRPÁTI ZSUZSA, a szociális és családügyi bizottság előadója: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - PÁLFI ISTVÁN, a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője:
142 Egy pillanat türelmét kérem! (Kárpáti Zsuzsa mikro fonját bekapcsolják.) Most öné már a mikrofon is. KÁRPÁTI ZSUZSA , a szociális és családügyi bizottság előadója : Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az Országgyűlés szociális és családügyi bizottsága 2002. június 5én megtárgyalta a H/63. számú, a családok hajléktalanságának megelőzéséről szóló országgyűlési határozattervezetet. A bizottság tartalmas, konzervatív és szociáldemokrata, szociálpolitikai elemeket is felvonultató vitát követően a határozati javaslatot általá nos vitára alkalmasnak tartotta. A vitában többek között elhangzott, hogy a bizottság a hajléktalanság megelőzésére teendő átfogó kormányzati intézkedés kezdeményezését időszerűnek tartja, üdvözli az átfogó intézkedés megindulását a karácsonyi kampány hely ett. Tisztában van a bizottság azzal, hogy az országgyűlési határozat önmagában nem ad elégséges megoldást a hajléktalanság megelőzésére és kezelésére. A bizottság bízik abban, hogy a szeptember 30ai határidő elegendő, de megfelelően feszes munkát is szab egyben a kormányzat számára egy olyan szabályozás megalapozására, amely az európai uniós normáknak is megfelel. Az önkormányzati bizottság többségével konzultálva elképzelhetőnek tartjuk, hogy néhány ponton módosulva a határozat elfogadásra kerüljön. Kise bbségi vélemény is megfogalmazódott a bizottságban. A bizottság többsége azonban szakmai indokok alapján nem osztotta a kisebbség azon véleményét, amely szerint maga tehet róla, aki rossz élethelyzetbe kerül vagy elszegényedik, vagy hajléktalanná válik. Íg y aztán összességében a bizottság a határozati javaslatot általános vitára alkalmasnak tartja. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Megadom a szót Pálfi István képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt fogja ismertetni. Öné a szó, képviselő úr. PÁLFI ISTVÁN , a szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője : Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! A szociális és családügyi bizottság június 5ei ülésé n ezen napirendi pont tárgyalásakor mind a tárgysorozatbavétel, mind a vitára való alkalmasság tekintetében ellenzéki képviselőtársaimmal tartózkodtunk, majd nemet mondtunk a határozati javaslatra. Ha össze akarnám foglalni azt, ami a kisebbségi véleményü nk mellett mégis közös lehetett a kormánypárti oldallal, az csak és kizárólag a címre, a címben felvetett problémára és annak súlyára szorítkozik. Ugyanis azt közülünk mindenki elismerte - és ez a bizottság vitájában is világossá kellett hogy váljon , hog y egy olyan kérdésről van szó, egy olyan társadalmi problémáról, amely feszítő és akut módon fennmaradt jelenség. Ilyenformán ennek a problémának a léte nem szabad, hogy meglepetésként érjen egyetlen magyar kormányt sem, ezzel minden kormánynak foglalkozni a kell. Sőt, úgy érezzük és éreztük, hogy ezt már egy kormányra készülő pártnak is ismernie kell. Azt hittük, hogy a határozati javaslat valóban a címben jelzett témára fog koncentrálni, és arra valós választ próbál adni. Azt hittü k, hogy a frissen hivatalba lépett kormány ismeri ezt a problémát, rendelkezik elképzeléssel a tekintetben, hogy milyen eszközöket lehet és kell bevetni a megelőzés érdekében. Ehelyett az a csalódás ért bennünket, hogy a határozati javaslat még csak most a karja felméretni a kormánnyal, most akar tájékozódni és tájékoztatást kapni afelől, hogy mi is a helyzet ezen a téren. Ráadásul a határozati javaslat vitájában az derült ki, hogy az előterjesztők a problémakört leszűkítették, a javaslat több pontján pedig homályos következtetéseket vonnak le. Az előterjesztők azzal sem voltak tisztában, hogy mely jogszabályok módosítására gondoltak a cél elérése érdekében, mégis könnyen dobálóztak - a vitában meg még könnyebben - vélt alkotmányos sérelemmel, az
