Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 18 (9. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ŐRY CSABA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ŐRY CSABA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. ŐRY CSABA (Fidesz):
136 Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Szívesen szólok a vitának ebben a szakas zában, annál is inkább, mert ebben a vitaszakaszban a munka törvénykönyve 76/C. §át érintő módosító indítványról van szó, és ehhez a módosító indítványhoz csatlakozó módosító indítvánnyal éltünk képviselőtársaimmal. Itt ugyanis arról van szó, hogy a munka szerződést bizonyos esetekben, amikor itt a kirendelés kapcsán az utazási idő túlságosan megnyúlik és túlságos terhet jelent, akkor azt szándékozzák a törvénymódosítás előterjesztői elrendelni, hogy a szerződést módosítani kelljen. A magunk részérő l azzal a szándékkal, ami ebben az indítványban megnyilvánul, tulajdonképpen egyet tudunk érteni. Tehát ha a kirendelés kapcsán az odavissza utazás időtartama valóban aránytalanul megnövekszik, akkor ez valóban olyan pluszteher, amely megalapozhatja akár a szerződés módosítását is, jogtechnikailag mégsem tartjuk szerencsésnek azt, ha a törvény egy szerződés megkötését előírja. Szerencsésebbnek tartanánk, ha a törvény tartalmazná azt, amit aránytalanul hátrányosnak tekintünk, és erre egy definíciót alkotnán k. Ezért azzal a javaslattal élünk, hogy ne ezt a jogi megközelítést - a végeredményt tekintve egyébként ugyanazt elérve - alkalmazzuk, hanem a munkajog logikáját tekintve egy szerencsésebb megfogalmazást és megközelítést alkalmazzunk. Ezért tehát ehhez cs atlakozó módosító indítványt adtunk be Püski András és Bernáth Ildikó képviselőtársaimmal. Van itt még egy ebben a csomagban; ha jól értem, a 13. pontig megyünk. A 12. ponthoz szeretnék hozzáfűzni néhány mondatot, itt ugyanis egy sajátos helyzetnek vagyunk a tanúi. Szeretném még egyszer leszögezni, hogy meggyőződésünk szerint ezt az egész törvényjavaslatot most nagyjából teljesen indokolatlanul tárgyaljuk. Ez elsősorban az önök választási szövetségese igényeinek a kielégítéséről szól, kivéve egyébként azt a módosító indítványt, amelyet ehhez a törvényjavaslathoz ugyancsak önök benyújtottak, hisz ez valóban a munka törvénykönyvének egy valóságos és ténylegesen létező problémáját érinti és próbálja meg orvosolni, szerintünk egyébként helyesen. (20.20) Itt ugya nis arról van szó, hogy nagy buzgalmunkban másfél évvel ezelőtt, hogy megvédjük a pihenőnapokat, bevezettünk egy olyan szabályt - itt a tisztelt Ház szavazott róla, és jelenleg hatályban van a munka törvénykönyvében , hogy hat nap után kötelező kiadni egy pihenőnapot. Nos, azóta azt tapasztaltuk, számos szakszervezet, munkavállaló keresett meg minket, és panaszolta el, hogy ők tulajdonképpen nem jól jártak ezzel, hanem rosszabbul jártak, hiszen olyan munkarendben dolgoztak, 7+2es vagy 5+3as munkarendben, ahol ez a szabály, hogy hat nap után kötelező kiadni egy pihenőnapot, gyakorlatilag szétverte azt a lehetőséget számukra, hogy élvezhető vagy értékelhető módon jussanak a pihenőnapokhoz. Gondoljunk itt arra, hogy valaki Szabolcs megyéből feljön Budapestre ingázni, és miután hat nap után ki kell adni egyet, nem élhet azzal a lehetőséggel, hogy hét napig dolgozik, majd kettőt egyszerre kap meg, tehát azt az egy napot, ami rendelkezésére áll, ha haza akar menni, akkor utazással kell eltöltenie az egész napot, ezt kifejezetten nehezményezték. Nem akarom most untatni önöket azzal, hogy itt van nálam egy levél, amelyet egy, a Balaton mellett dolgozó, szezonálisan foglalkoztatott munkavállaló ír a képviselőtársamhoz, amiben éppen azt panaszolja fel, hogy ez a szab ály lényegében a munkarendjükhöz teljesen nem igazodva lehetetlen helyzetet teremt. Tehát Kovács Tibor képviselőtársunk módosító indítványa indoklásában is és tartalmában is helyesen közelíti meg ezt a problémát, kollektív szerződés lehetőségével ugyan, te hát kétségkívül az érdekképviseletek, a szakszervezetek jogosítványait erősítően is, de lehetővé kívánja tenni azt, hogy 7+2es, 5+3as munkarend esetén is a munkavállaló számára előnyös módon vegyék ki. Ezért tisztelettel arra kérném a szocialista képvise lőtársaimat, ugyanis ezt a szakaszt a bizottságban önök leszavazták, hogy fontolják meg még egyszer, nem lehetnee mégis támogatni ezt a javaslatot, és ígérem, amennyiben így döntenek, ezt a módosító javaslatot - legalábbis mi magunk - nemcsak a bizottságb an, hanem a módosítókról történő szavazásnál is támogatni fogjuk, hiszen
