Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 18 (9. szám) - A köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - A munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája - DR. VIDOVEN ÁRPÁD jegyző: - ELNÖK (Harrach Péter): - ARATÓ GERGELY (MSZP): - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. ŐRY CSABA (Fidesz):
131 Tisztelt Ház! Először is némil eg örömünknek kell hangot adnunk. Ha az ember a parlamenti patkóban kisebbségben van, és látja, hogy nem hiába beszél, és némileg foganatja van annak, ami elhangzik, akkor annak mindenféleképpen örülni kell. Jelen esetben annak lehetünk tanúi, hogy szinte az első betűtől az utolsóig kicserélődik a benyújtott módosító indítványok révén a benyújtott törvényjavaslat. Remélem, hogy ebben az a fajta elemző vita is fontos szerepet játszott, amelyet mind a bizottságban, mind az általános vita kapcsán itt lefolytat hattunk. Ami a jelenlegi szöveget illeti, itt valóban nem kell már bajlódnunk, úgy tűnik, jogtechnikai problémákkal, szerkesztési pontatlanságokkal, slendriánságokkal. A módosító indítványok ezeket a problémákat kétségkívül kiküszöbölik. Ez mindenféleképpe n pozitív fejlemény. Igazodva ahhoz a vitarendhez, amelyről az előbb döntöttünk, nézzük a szakszervezetek és általában az érdekképviseletek jogosítványával kapcsolatos módosító indítványokat. Itt tulajdonképpen egy átrendeződésnek lehetünk tanúi, vagy egy átrendeződés szándékával találkozhatunk. Nevezetesen, az üzemi tanácsok bizonyos jogosítványait átterelik a módosító indítványok a szakszervezetek jogosítványaihoz. Meggyőződésünk szerint ezt legalábbis a jelenlegi magyarországi helyzet, a gazdasági szerke zet, a munkavállalók, az érdekképviseletek semmilyen formában nem indokolják. Hiszen önök előtt is ismeretes, hogy a munkahelyek 8085 százalékában gyakorlatilag Magyarországon ma már nem találkozunk érdekképviseletekkel. Ez semmiféleképpen nem tekinthető pozitív jelenségnek. Kétségkívül akkor, amikor az üzemi tanács tárgyalási jogosítványa, szakszervezet híján kollektív szerződés jellegű megállapodási lehetősége bevezetésre került, ezt az a szempont motiválta, hogy ott, ahol szakszervezet ugyan nincs, de m ód van arra, hogy a dolgozók közössége képviselőt válasszon, legyen mód arra, hogy kollektív tárgyalásokat folytassanak. Tehát miközben a törvényjavaslat egészénél és az egyes szakaszoknál számtalanszor elmondták kormánypárti képviselők, hogy a kollektív s zerződés intézményét szeretnék erősíteni, ezek a javaslatok kifejezetten a kollektív tárgyalás jogának gyengítésére, a kollektív tárgyalások, megállapodások szerepének szűkítésére irányulnak. (20.00) Ezt tehát a magunk részéről semmiféleképpen nem tudjuk t ámogatni, mint ahogy abban a helyzetben, amiben ma az érdekképviseletek vannak, és még inkább már a magyar munkavállalók, azt, hogy ha vannak a munkavállalóknak szakszervezeteik, jó szakszervezeteik vagy erős szakszervezeteik, és ezek ott dolgoznak a munka vállalók körében, tárgyalnak a munkáltatókkal, akkor ezt üdvözölni kell. Annál kevésbé lehet üdvözölni azt a szándékot, hogy a szakszervezetek, amelyek nem kívánják igénybe venni vagy nem tudják kihasználni a rendelkezésükre biztosított, a tervezet szerint megemelt szakszervezeti órákat, azt egyszerűen kifizettethetik, ráadásul kötelező erővel a munkáltatókkal. S még valami, ami ezekhez a módosító szakaszokhoz azért hozzátartozik. Az a kényes egyensúly, amelyet mindig olyan nehéz megteremteni munkáltatók és szakszervezetek között - hisz az érdekeik sokszor ellentétesek , borulni látszik. Számos olyan elem van, amelyben korábban, akár még a '94 és '98 közötti szocialista kormány idején kétoldalú és háromoldalú módon az érintettek megegyeztek egymással, most azzal, hogy egyéni képviselői módosító indítvánnyal kerültek be a parlament elé, egyoldalúan kívánjuk vagy kívánják önök felülírni ezeket a korábbi egyezségeket. Ez semmiféleképpen nem helyes, és egyáltalán nem megnyugtató az, ami a bizottsági vitákban elh angzott. Amikor kérdeztük, hogy na de mit szólnak mindehhez a munkáltatók, akkor államtitkár úr is - akkor is egymással szemben voltunk, most is egymással szemben vagyunk, nyilván meg tudja erősíteni - arról tájékoztatott minket, hogy ők konzultáltak a mun káltatókkal, és hogy ez őket egyáltalán nem sérti. Ehhez képest egyik nyilatkozatot a másik után olvassuk az újságokban, hogy márpedig ez őket sérti, márpedig velük ezt nem beszélték meg. Na most akkor kinek higgyünk? A munkáltatók sajtókonferenciáin elhan gzottaknak higgyünk, vagy annak higgyünk, ami itt elhangzott?
