Országgyűlési napló - 2002. évi nyári rendkívüli ülésszak
2002. június 18 (9. szám) - A közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter):
101 terhelését csökkentsük és tudását növeljük. Ez a két dolog nem mond ellent egymásnak, pont ellenkezőleg: arról van szó, hogy ne olyan ismeretekkel terheljük a tanulókat, olyan teljesítménykényszernek vessük alá, amelyet az életükbe n nem igazán tudnak használni. Tehát igaz az - és ezen érdemes gondolkozni , hogy hogyan lehet biztosítani az őszi szünet meglétét, hiszen jobb az, hogyha tagolt az iskolaév maga is, és kisebbnagyobb megszakításokkal rendelkezik. A másik alapvető problém a az, hogy ebben a rendszerben a 185 kötelező tanítási nap nem tartható fenn, hanem ez ennek megfelelően évről évre fog változni, amelyet át kell tekinteniük az iskoláknak, hogy ez hogyan fér bele a tanévbe. Mégis itt prioritásokat kell felállítani, és a b iztos kezdés, a biztos befejezés és ennek a kiszámíthatósága a családok életére, úgy hiszem, egy fontosabb lépés. Tudjuk, hogy ez egy első ügy, első lépés. A következőkben valóban arról kell gondolkodnunk, hogy a rendelkezésre álló tanítási idő alatt az a követelményrendszer, amelyet egyébként a kerettantervek is előírnak, nehezen sajátíttatható el. A kérdés az - ezzel szeretném zárni ezt a bevezetőt , ami túlnyúlik ennek a törvénymódosításnak a keretein, és az elkövetkező évek döntő feladata lesz, hogy ho gyan lehet a tanulók terhelését csökkenteni, hogyan lehet egy olyan helyzetet létrehozni, amelyben a stressz, a szorongás, az izgulás világából az iskola a felszabadult és örömteli ismeretszerzés és készségelsajátítás terepévé válik, amelyben az iskola val óban a második otthonukká válhat a gyermekeknek, amelyben nem az a legfontosabb dolog, hogy annyira megterhelem őket a tanidő alatt, hogy eközben még otthon is órákat kelljen felkészüléssel tölteniük, és gyakorlatilag többet dolgozzanak a gyermekeink, mint amennyit dolgoznak a felnőttek a munka világában. Fogalmazhatnék durvábban is: közös felelősségünk az elkövetkező években az, hogy tanulórobotként, kis rabszolgákként tartjuke a gyermekeinket, és eközben - ha mélyebben magunkba nézünk - látni kell, hogy olyan ismeretekkel tömjük őket, amelyek valójában nem használhatók számukra az élet során, mint ahogy ezt a PISAjelentés tanúsítja, vagy pedig átalakítjuk ezt a rendszert oly módon, hogy a gyakorlatias kompetenciakészségek elsajátítására koncentrálunk; ez a tanulni tanítás, tehát hogy megtanuljanak a gyermekeink tanulni, ezeket a készségeket el tudják sajátítani, mert ez teszi lehetővé számukra, hogy az életben boldogulni tudjanak. Ez egy olyan váltást igényel, amelyben ettől a fajta kényszerpályától, amel yen ma bizonyos értelemben a közoktatásunk van, és kényszerpályán mozog az iskolafenntartó, kényszerpályán mozognak a tanárok, a diákok és bizonyos értelemben a szülő is, ebből a versenyfutásból, ebből a folyamatos nyomásból mentesíteni tudjuk egy kicsit ő ket, és kicsit hátrébb lépve át tudjuk tekinteni azt, hogy végül is mire van szükségük az életben, mi az, amit ez az iskolarendszer tanít. Egy távolabbi oldalról is meg lehet világítani ezt a kérdést. Ki védi meg a diákok jogait? Ki képviseli a diákok joga it? Ki védi meg tőlünk? Ki szünteti meg a kiszolgáltatottságukat, azt a kiszolgáltatottságot, amely abban jelenik meg, hogy kénytelenek elviselni egy olyan oktatási rendszert, amelyet mások alkotnak számukra, és azok a kényszerpályák határozzák meg, hogy ő k azon hogyan mozoghatnak, és ezeken a kényszerpályákon milyen ismereteket tudnak elsajátítani, ez sokszor nagyon is kétséges. Ehhez a feladathoz kérem az önök támogatását, és kérem a tisztelt Házat, a tisztelt képviselőtársaimat, hogy támogassák a közokta tási törvény módosító csomagját. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm a miniszter úr expozéját. Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági előadók felszólalására kerül sor, a napirendi ajánlás szerint 55 p erces időkeretben. Az oktatási, valamint az emberi jogi bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Elsőként megadom a szót Botka Lajosnénak, az oktatási bizottság előadójának.
