Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 24 (3. szám) - A Házbizottság ajánlása a Magyar Köztársaság Kormányának programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalási időkeretének felosztásáról - "Cselekedni, most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja. Magyarország 2002-2006." című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. MÁTRAI MÁRTA (Fidesz): - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - VARGA MIHÁLY (Fidesz):
90 Ennek a lépésnek az eredményeként a forint megerősödött, miközben az inflációs ráta jelentős mértékben cs ökkent. 15 éve a legalacsonyabb infláció van Magyarországon, és azt gondolom, hogy az egyre erősödő magyar gazdaság biztos alapot ad a további folyamatos csökkentésre. Persze kétségtelen tény, hogy az infláció mozgásteret teremthet a különböző jövedelmi és árarányok átrendeződésére. Erre, már megtapasztaltuk, volt példa az elmúlt 12 esztendőben is. Hadd emlékeztessek arra, hogy '95'96ban az infláció ilyen célú eszközével, az inflációs adóval a korábbi MSZPkormány már élt. Ezzel szemben a polgári kormány hatékonyan alkalmazta azokat a központi árintézkedéseket, amelyeken keresztül csökkenteni tudta az inflációs várakozásokat és ezen keresztül az infláció mértékét. Utalni szeretnék itt a tömegközlekedés, a postai szolgáltatások, a telefon, az energiaárak, e zen belül a gázár és a gyógyszerárak infláció mértékét meg nem haladó mértékű növekedésére, amelyek hozzájárultak a csökkenéshez. Tény és való, hogy rengeteg konfliktust vállaltunk ennek érdekében. De úgy gondoltuk, hogy helyesen járunk el, hiszen egyszerr e tudtuk a csökkenő mértékű infláción keresztül segíteni a vállalkozásokat, a munkavállalókat, és a reáljövedelem növekedését valamennyi ember számára érezhetővé tenni. Egyszer már megtapasztaltuk, hogy mit jelent ennek az ellenkezője. 1995'96ban, a Bokr oscsomag idején - emlékezzenek vissza , amikor 20 százalékos nyugdíjemelés volt abban az esztendőben, hiába volt 20 százalék a nyugdíjak emelésének a mértéke, ha az üzletekben, a boltokban a nyugdíjasok 30 százalékkal magasabb áron vásárolhatták meg a ke nyeret, a tejet és más alapvető termékeket. 1995 júniusában 31,5 százalék volt az infláció. Abban bízok, hogy erre nem kerül sor. Aggasztó jelek azonban vannak ebben a kormányprogramban. Szeretnék még egyszer utalni arra, hogy az elmúlt években összhangba került a fiskális és a monetáris politika. Azzal most idő hiányában nem kívánok foglalkozni, hogy ez az anyag külön részt szentel a monetáris politikának, ami - ha valaki elolvasta volna a 2001ben elfogadott új jegybanki törvényt, az tudhatná - a jegybank hatáskörébe tartozik, és a kormány ebben a kérdésben nem rendelkezik igazából mozgástérrel. (16.30) Ettől függetlenül szeretném hangsúlyozni, hogy nem értünk egyet azzal az elképzeléssel, ami utalásként szerepel ebben a programban, hogy a kormány hozzá kí ván nyúlni a jegybanktörvényhez. Aggályaink és félelmeink vannak, mert éppen az inflációról szólva kell arra utalnom, hogy a Monetáris Tanács fél százalékponttal növelte a kamatokat, látva és érzékelve, hogy olyan intézkedések vannak előkészítésben, amelye k az infláció mértékét az eddigi csökkenő mértéktől el fogják téríteni. A jegybank elsődleges feladata az árstabilitás fenntartása és a monetáris politika meghatározása. Ez szerepel a jegybanktörvényben, és aki nem gondolja át, hogy milyen módosításokat te rvez ebben a törvényben, azt gondolom, hogy az a jegybank függetlenségét is veszélyezteti. Óva intem tehát a jövendőbeli kormányt, hogy a jegybank függetlenségének csökkentésével próbálja meg a választási ígéretek teljesítéséhez az infláció eszközét felhas ználni. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Szeretnék még két témát röviden érinteni. Az egyik a magánnyugdíjpénztárak kérdése. Szerepel az anyagban, hogy a kormány újra növelni kívánja azt a részt, amit a magánnyugdíjpénztárakba lehet befizetni. Talán nem haszont alan arra utalnom, hogy az elmúlt években a nyugdíjak tekintetében a kiszámíthatóság és a stabilitás volt jellemző, a korábbi ciklus 12 százalékos csökkenése helyett a nyugdíjasok helyzete javult, s 16 százalékos reálértékben növekedtek a nyugdíjak. Ez azo nban, úgy tűnik, nem tartja vissza a jövendőbeli kormányt attól, hogy most újra beavatkozzon ebbe a rendszerbe, és megpróbálja azt a '97ben elkezdett, de szerencsére félbeszakadt rendszert és irányt követni, amit korábban elgondolt. Szeretnék utalni arra, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezután is mindenki - akár magánnyugdíjpénztárban van, akár az állami nyugdíjrendszerben marad - a nyugdíjának legalább 75 százalékát az állami rendszerből fogja kapni. Nem lehet tehát úgy hozzányúlni a magánnyugdíjpénztárak hoz, hogy előtte ne tennénk rendbe az állami nyugdíjrendszert. Márpedig
