Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 24 (3. szám) - A Házbizottság ajánlása a Magyar Köztársaság Kormányának programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalási időkeretének felosztásáról - "Cselekedni, most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja. Magyarország 2002-2006." című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ):
78 miniszterelnökjelölt úr, hogy a hit magánügy. Valóban, magánügy is, de közügy is. Az egyházak és az állam szétválasztásáról is beszélt, ez egy megvalósul t igény. (Kuncze Gábor: Az idén megvalósult!) Ma inkább az a kérdés, hogyan lehet a nemzet érdekében dolgozni együtt az egyháznak és az államnak. (15.30) Még egyszer ismétlem, hogy figyelni tudjon a képviselő úr is. Hogyan lehet a nemzet érdekében együtt d olgozni egyháznak és államnak? Ez a kérdés ma. Nincs mit szétválasztani. Ez megtörtént. A társadalmat ne válasszuk szét az egyházaktól. Hölgyeim és Uraim! Négy év eredményes családpolitikája kijelölte azt az utat, amit a következő években meg kell valósíta ni. Ezen az úton kell továbbmenni, és nem zsákutcákban kell bóklászni. A tervezett intézkedések jelentős részének örülünk, de úgy gondoljuk, hogy bár ez is valami, de kevés. Hiányzik néhány határozott intézkedés, mint például az adókedvezmény erőteljes eme lése. Én nagyon örülök, hogy ennek a kormányprogramnak van néhány eleme, amit őszinte szívvel tudunk támogatni. Örülünk annak is, hogy négy év polgári kormányzás után ma már nem lehet ott folytatni, mint '98ban lehetett volna. Azt kívánom, hogy ezek a poz itív, bár továbbfejlesztésre igényt tartó elemek megvalósuljanak, és minden olyan kezdeményezést, ami a magyar családoknak, a nyugdíjasoknak, a szociális szempontból rászorulóknak valamit juttat, az mi meg fogjuk szavazni, támogatni fogjuk. Természetesen m indent szóvá fogunk tenni, ami arról a jól bevált, a társadalom többsége által támogatott útról való letérést jelenti, amit a négy év kormányzása kijelölt. Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen Har rach Péter képviselő úr felszólalását. Következik Kóródi Mária képviselő asszony a Szabad Demokraták Szövetségétől. Őt követi Gémesi György képviselő úr a Magyar Demokrata Fórumtól. Képviselő asszony, öné a szó. DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ) : Köszönöm a szót, e lnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kijelölt Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Hiszem, hogy mindannyian egyetértünk abban, hogy életminőségünket és egészségünket alapvetően meghatározza környezetünk állapota. Mondhatom, hogy ebben a kérdésbe n közöttünk társadalmi és politikai konszenzus van. Éppen ezért nincs különbség a pártok programjában abban a kérdésben, hogy környezetünket úgy kell alakítani, hogy élhető életet teremtsünk magunk körül, és egy ilyen élet lehetőségét hagyjuk majd utódaink ra is. 1990 óta minden kormány programja részévé tette a környezetvédelmet. A cél azonossága mellett természetesen másmás módon határozta meg az elvégzendő feladatokat. 1990 és '94 között a rendszerváltás első kormánya, az MDFkormány részére jutott az az úttörő munka, az a felfedezés, hogy a környezet védelme nélkül nincs jó kormányzat. 1994 és '98 között, a szocialistaszabad demokrata kormányzás alatt teremtettük meg azt a jogi környezetet, amely lehetővé tette, hogy Magyarország megfelelő szabályozotts ággal induljon el az európai uniós csatlakozás útján a környezetvédelem területén is. Sajnos, ez a folyamat 1998ban megszakadt. Éppen ezért nehéz örökséget kap a szocialistaszabad demokrata kormány most a környezetvédelem területén. Nézzük a Fideszkormá ny mérlegét: négy év alatt három kisgazda miniszter, három egymástól gyökeresen eltérő koncepcióval, gyakorlattal, személyzeti és intézményi politikával, olykor méltatlan konfliktusokkal. Ha az elmúlt négy évre gondolunk, akkor legfőképpen a Pepókorszakbó l megalázott szakemberek jutnak eszünkbe, megmagyarázhatatlan pénzköltések, értelmetlen konfliktusok a szakma képviselőivel és a civil szervezetekkel. De eszünkbe jutnak a törvények mellé el nem
