Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 24 (3. szám) - A Házbizottság ajánlása a Magyar Köztársaság Kormányának programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalási időkeretének felosztásáról - "Cselekedni, most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja. Magyarország 2002-2006." című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Mandur László): - NÉMETH ZSOLT (Fidesz):
67 Befejezésül, tisztelt Ház, néhány szót az egyéb kétoldalú kapcsolatokról, hiszen túl az euroatlanti közösség államain, túl a szomszédságon, a térségen, nagyon sok országgal érdekünk a kétoldalú kapcsolatok bővítése. Jó helyzetben vagyunk demokratikus jogállamként, fejlett piacgazdasággal rendelkező államként, a NATO és rövidesen az Európai Unió tagállamaként. Nagyon fontos, hogy - éppen viszonylagos kicsiségünk miatt - nemzetközi kapcsolatrendszerünk minél diverzifikáltabb, minél sokrétűb b legyen. Nagyon fontos, hogy ezekben a kétoldalú kapcsolatokban is maradéktalanul érvényesítsük nemzeti érdekeinket. A NATO, az Európai Unió, Európa más országai és a térség országai mellett megkülönböztetett figyelmet kívánunk fordítani a magyarorosz ka pcsolatok fejlesztésére, a TávolKelet, DélKeletÁzsia olyan kulcsfontosságú országaival, mint Japán, a Koreai Köztársaság és mások az együttműködés bővítésére, az arab világ országaival és Izraellel a kapcsolatok erősítésére és LatinAmerika országaival (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Vietnam!) a bővítésére... Tisztelt Képviselő Úr! Ha ránéz a térképre, észre fogja venni, hogy Vietnam DélKeletÁzsiában van, amit említettem. (Derültség és taps az MSZP padsoraiból.) Tisztelt Ház! Meggyőződésem, hogy ez a külpolitika jól szolgálja majd az ország biztonságát és gyarapodását, jól szolgálja majd a nemzet felemelkedését, jól szolgálja majd az emberek boldogulását. Ezért ennek a megvalósításához meggyőződésem szerint joggal kérjük az ellenzéki pártok támogatás át is. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm Kovács László képviselő úr felszólalását. A következő felszólaló Németh Zsolt képviselő úr a FideszMagyar Polgári Párt részéről; őt követi Magyar Bálint k épviselő úr a Szabad Demokraták Szövetsége részéről. Képviselő úr, öné a szó! NÉMETH ZSOLT (Fidesz) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A leendő kormányprogram külpolitikai részét olvasva a horizonton felsejleni látszik a külpolitikai konszenzus lehetősége, ismétlem: felsejleni. Azért látszik felsejleni, mert az előttünk fekvő dokumentum figyelemre méltó haladást jelent nemcsak a '9498 közötti időszak külpolitikai gyakorlatához képest, hanem még a Szocialista Párt és az SZDSZ kampányretorikájához képest is, amely sajnálatosan sokat ártott a konszenzusnak. Bár nem tagadhatom, szerencsétlennek tartjuk, hogy Medgyessy Péter a választások éjszakáján - szocialista elődjéhez hasonlóan - fontosnak tartotta tisztázni, hogy csak kétszer öt, azaz tízmillió magyar állam polgár miniszterelnöke, szemben Antall József és Orbán Viktor egyértelmű tizenötmilliós felelősségvállalásával. Ugyanakkor örvendetes a jelenlegi helyzet, hogy erről a kérdéskörről már a kormányprogram nem kíván szólni. Hadd hangsúlyozzam: szerencsétlennek tartom a tíz kontra tizenötmilliós vitát, amelyet a miniszterelnökjelölt úr a választások éjszakáján fontosnak tartott újra a magyar politikai diskurzus részévé tenni. Ugyanakkor nagyon jó, hogy az integrációs kérdésben a sikeresen és a nemzeti érdekek a lapján lezárt fejezetek újranyitásának igencsak kétes ötlete helyét átvette a konszenzuson alapuló integrációs politika szándéka. Nagyon jó az aktív NATOpolitika folytatásának az ígérete; nagyon jó, hogy a szövegben terjedelmi értelemben egyáltalán nem sz orul a többi prioritás mögé a határon túli magyarság ügye. Ha a gyakorlatban sem szorul oda, és megszűnik a korábban a baloldal részéről gyakran tapasztalt "mást mondok, mást teszek" kettős gyakorlat, akkor van rá esély, hogy egyetértsünk a külpolitika ala pvető kérdéseiben. A programban lévő, alapvetően helyes célkitűzéseket csak az hitelesítheti, ha a külpolitika céljai közül nem marad ki, sőt első helyre kerül közöttük a rendszerváltással kivívott nemzeti szuverenitás és függetlenség biztosításá nak az igénye. Ezt az célt szolgálja az integrációs politika, ezt a célt szolgálja a NATOtagság, ennek tükrében értelmezhetőek szomszédságpolitikai és kisebbségpolitikai szándékaink is. Mi következik ebből az integrációs politikánkra nézve? Az, hogy nemcs ak csatlakoznunk kell az Unióhoz, hanem ott elkötelezett nemzeti érdekérvényesítést kell folytatnunk. A kijelölt miniszterelnök úr fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy helyre kell Magyarországon állítani a
