Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 24 (3. szám) - A Házbizottság ajánlása a Magyar Köztársaság Kormányának programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalási időkeretének felosztásáról - "Cselekedni, most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja. Magyarország 2002-2006." című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Mandur László): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. RÉPÁSSY RÓBERT (Fidesz): - ELNÖK (Mandur László): - DR. DÁVID IBOLYA, az MDF képviselőcsoportja részéről:
63 Itt bizony figyelembe kell venni azokat az igényeket, amelyek a közigazgatási rendszerhez fűződő helyi lakossági igények, s ezek bizony nem esnek egybe azzal az anyaggal, amelyet a kormányprogramban látunk. A falusi, kisvárosi közigazgatás egy része az indokoltnál nagyobb távolságra van a megyeszékhelytől. Aki ismeri például ezeket a távolságokat és azokat a szükséghelyzeteket, ami miatt a kisvárosi és a falusi embereknek a személyes megjelenése szükségeltetik, az nehezen tudja ezt egy régiós rendszerbe áthelyezni. Tisztelt Képviselőtársaim! Volt egy mondat, ami szíven ütött ebben a programban, amely úgy ha ngzott, hogy újra akarják önök éleszteni hazánkban a reményt. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt leendő Miniszterelnök Úr! Ez a mondat több okból is sértő és fájó számomra. Sértő és fájó, mert ugyan a mondat nagyon szép, de sajnos, semmit nem ígér. Hozzát eszem mint keresztény gondolkodású ember, sokan vagyunk olyanok, akik soha nem adtuk föl a reményt, még a legsötétebb kommunista időkben sem. (Nagy taps a Fidesz és az MDF soraiban.) Miért pont most adnánk föl, és miért pont most kellene éleszteni a remény t? (14.10) Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek az egyetlen félmondatnak az üzenete olyan lekicsinylése tizenkét évi szorgalmas munkánknak, annak a lendületnek, amivel a rendszerváltozást kezdte meg az akkori ellenzék, sőt a negyvenéves szocialista világ után az ország újjáépítését, hogy úgy gondolom, ma Magyarországon nincs ember, aki azt vallaná, hogy nem táplál reményt a jövőjével kapcsolatban. Tisztelt Képviselőtársaim! Magam is szeretném kiemelni azt, ami a kampányban elhangzott, hiszen ez az ellenzéknek e gy nagyon fontos feladata, ez a "felfrissíteni a gondolatokat" című kategória, ami bizony hiányzik ebből a programból; az, amit önök megígértek, az a járulékkedvezmény, amit nyújtanának mindazoknak, akik a negyvenötötven év fölötti korosztály foglalkoztat ásának a bátorítása érdekében munkáltatói jogokkal élnek. Ez egyébként benne volt a Magyar Demokrata Fórum programjában is. Mi örömmel kerestük ebben a kormányprogramban - sajnos nem találtuk meg. Remélem, hogy ez nemcsak választási fogás volt, hanem - tud va azt, hogy nagy sebtében készülnek a kormányprogramok - talán csak tévedésből maradhatott ki, mert bizony ez egy komoly ígéret volt, és aki nem tartja az ígéretét, azzal szemben a bizalom is meggyengül. A jogalkotás területére visszatérve kéthárom gondo latot szeretnék még elmondani. A polgári törvénykönyv kapcsán fölvetődött bennem a gondolat - nagyon régóta dolgozunk rajta, és elkészült az új polgári törvénykönyv koncepciója , hogy talán újra kellene gondolni annak, aki ezt a fejezetet írta, hogyan leh et a polgári törvénykönyv különféle fejezeteit különféle időkben hatályba léptetni. Ez nonszensz számomra, hiszen az, hogy a szerződési és a kártérítési jog vagy bármelyik területe önállóan életbe léphetne a többi nélkül, ez pont annak mond ellent, hogy eg y új, teljesen egységes rendszerre, egy egységes, koherens rendszerre épüljön föl a polgári törvénykönyvünk, amelyet másként nem lehet megoldani, csak úgy, ha minden könyve egyszerre lép majd hatályba. A jogalkotás területén a fejezet írója mintha föltalál ta volna a spanyolviaszt, amikor azt mondta, hogy deregulációra van szükség. Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt évek arról szóltak, hogy milyen módon és milyen ütemben tudjuk az egyébként már nemkívánatos jogszabályokat hatályon kívül helyezni. Szeretném elmondani, hogy az előző négy évben több mint 2400 jogszabályt helyeztünk hatályon kívül. Valójában ezt a munkát csak folytatni kell. Ugyanúgy egy nagy ellentmondás van ebben a szakaszban, amikor az egyik mondat arról szól, hogy a jogalkotási hajrában ezt és ezt tette a kormányzat, miközben a másik mondat arról beszél, hogy a jogalkotási munka nem állt másból, mint hogy a parlament kisebbnagyobb módosításokat tett a törvényeken, és a nemzetközi jogszabályok ratifikálásával foglalkozott. Én azt hiszem, hog y ez a kettő szintén kizárja egymást, és talán aki ezt a fejezetet írta, kicsit nagyobb figyelmet szentelhetett volna az előző négy év kemény jogalkotási munkájának, kicsit többre becsülhette volna az Országgyűlés jogalkotó munkáját.
