Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 24 (3. szám) - A Házbizottság ajánlása a Magyar Köztársaság Kormányának programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalási időkeretének felosztásáról - "Cselekedni, most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja. Magyarország 2002-2006." című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - LENDVAI ILDIKÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről:
51 szervezetekkel, pártokkal, társadalmi csoportokkal, emberekkel. Épp a sokf éle érték integrálásának szándéka miatt nevezzük mi, szocialisták szívesen ezt a programot a nemzeti közép programjának. Nemzeti közép, a szó több értelmében is. Nemzeti közép, mert a kormány nem csak az egyik vagy a másik oldal érdekeit és értékeit kívánj a szolgálni. Politikai hitem szerint ugyan gyakran én is úgy érzem, természetes, hogy a szív is baloldalt dobog, de közben azért tudom, az agy úgy működik egészségesen, hogy van jobb és bal féltekéje is. Nemzeti közép azért is, mert nem a társadalmat szaka dásig feszítő szélsőségek politikáját hirdeti; nemzeti közép, mert egyforma közelségben van hozzá mindenki, aki az országban él, mert a társadalmi kohézió szervező közepe kíván lenni. És a nemzeti közép programja azért is, mert törekvése a középosztály kis zélesítése, a nehezebben élők középre emelése a középosztályba, amely elfogadható jólétben és emberi méltóságban él. De az értékek integrálása, a társadalmi béke szándéka nem jelentheti az értékek és politikai utak összemosását, valamiféle jellegtelen poli tikai cukros vizet. Ez a program határozott arculatú politikai erők, szociáldemokraták és szabad demokraták programja. A programnak három rétege van: van, amiben határozottan mást akar, más célokat követ, mint az elődje, és mint más politikai erők tennék. Másodikként: van, amit egyszerűen más módon, másként akar tenni, még ha feltehetőleg hasonló célok érdekében is. Végül harmadikként: van, amiben folytatja az eddigi kormányok útját, elismeri törekvéseiket, különösen az emberek eddigi teljesítményét, amely az előző ciklusokban kibontakozott, akár azért, mert a kormányok segítették, akár azért, mert bölcsen tűrték azt. Miben áll konkrétan a három réteg ebben a programban? Gyökeresen mások az elképzeléseink, fordulatot akarunk például a társadalmipolitikaite rületi különbségek, az esélykülönbségek csökkentésében - erről már esett szó. Mást gondolunk a közéleti normákat, a demokrácia kívánatos működését, a közpénzekkel való gazdálkodást illetően. A második rétegben azonosak a távlati céljaink, de mások a módsze reink, másként akarunk hozzáfogni például az egészségügy és a mezőgazdaság rendbetételéhez vagy az oktatás feltételeinek javításához. A harmadik rétegként elismerjük az előző évek törekvései közül például a családtámogatás és a lakástámogatás középpontba á llítását, a határon túli magyarság iránti felelősség hangsúlyozását, a vállalkozások támogatását; ugyanakkor meg akarjuk próbálni kiküszöbölni az e téren szerintünk mutatkozó igazságtalanságokat, féloldalasságot. Nyilván az első réteg, az eltérő elképzelés ek igénylik a legtöbb érvet. Nos, szemben azzal a gyakorlattal, amelynek következtében az elmúlt években a felső és az alsó tized közti különbség hétszeresről közel nyolcszorosra nőtt, a cél most az eddig esélytelenek felzárkóztatása. Ezt célozza például a foglalkoztatási program, a hátrányos helyzetű régiók fejlesztése, az adómentes minimálbér, a legszegényebbekhez is eljutó családi pótlék és özvegyi nyugdíj emelése, a tizenharmadik havi nyugdíj, a fogyatékkal élők segítése. Biztos vagyok benne, hogy ezek a lépések nemcsak az érintettek számára fontosak. A szolidaritásra, az együttérzésre, az egymásért érzett felelősségre alapozó társadalmi modellben mindenki jobban érzi magát, mert ahol szegény gyerekek élnek, ott a saját gyerekemmel is nehéz önfeledten bo ldognak lenni. Rosszabb lelkiismerettel veszem meg neki a számítógépet, ha tudom, hogy 700 ezer magyar gyerek, aki biztosan éppen olyan szépnek és okosnak született, mint ő, havi 20 ezer forintnál kevesebb pénzből kell, hogy megéljen; ha tudom, hogy a tehe tségesnek született cigány gyerekeket elkülönített osztályokba helyezik, ahol végképp leszakadnak a többiektől. Egy angol gondolkodó egyszer azt mondta: a becsületes szegény ember néha legalább megfeledkezhet a szegénységről, a becsületes gazdag ember soha . Az eddigi gyakorlattól, azt hiszem, gyökeresen eltérnek az elképzeléseink a közélet működéséről és a közpénzek kezeléséről is; a kormány és az ellenzék másfajta viszonya, a kérdező és tanulni hajlandó kormány modellje, a társadalmi párbeszéd helyreállítá sa, a mindennapok demokráciáját
