Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 12 (8. szám) - A gazdasági kamarák feladatainak átadásával összefüggő törvénymódosításokról szóló 2000. évi LXXXIII. törvény, valamint az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP), a napirendi pont előadója:
454 Megadom a szót Göndör István úrnak, a napirendi pont előadójának. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP), a napirendi pont előadója : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! A gazdasági kamarák feladatainak átadásával összefüggő törvénymódosításokról szóló 2000. évi LXXXIII. törvény és az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. számú törvény módosítására nyújtottunk be Veres János képviselőtársammal törvényjavaslatot. Az Orbánkormány a kötelező kamarai tagság megszüntetésével elvesztette a lehetőségét annak, hogy kö zhiteles nyilvántartás álljon rendelkezésre az egyéni vállalkozásokról. (12.10) Kapkodásukat követően észlelték a hibát, de nem akarták a kamarák szerepét újra növelni, ezért a kamarai feladatok átadásáról külön törvényt alkottak 2000 őszén. Nem akarom az akkori vitát most visszahozni a Ház falai közé, különösen nem azért, hogy másról beszéljünk. És miért az okmányirodák kapták ezt a feladatot? A példák, amelyek előttünk vannak, az elmúlt hónapok történései mindenesetre bizonyítják, hogy az Orbánkormány ka pkodva, a feladatot rosszul felmérve döntött. A 2000 novemberében hatályba lépett LXXXIII. számú törvény hatályba léptető rendelkezései között szerepel, hogy a 2000. november 1. előtt kiadott egyéni vállalkozói igazolványok érvényessége 2002. június 30án megszűnik. A törvény az egyéni vállalkozói igazolványok kiadását a körzetközponti jegyző feladatává tette. Napjainkban a feladatot a jegyző megbízásából az okmányirodák végzik. Az okmányirodáknak és az egyéni vállalkozóknak 18 hónap állt rendelkezésükre az egyéni vállalkozói igazolványok megújítására. Lehetne arról vitatkozni, hogy ez az idő sok vagy kevés. A tény az, hogy sajnos ennek a problémának a megoldására, ennek a reklámozására töredék annyi energiát és forrást nem fordítottak, mint korábban a kormá ny az önreklámokra. Az elmúlt napok tapasztalatai alapján valószínűsíthető, hogy az okmányirodák nem lesznek képesek határidőre elvégezni ezt a feladatot. A kialakult helyzetet lehetne nagyon hosszan elemezni, az okokat kutatni. Esetleg a vállalkozók nem f ordultak időben az okmányirodához, vagy az okmányirodák kapacitása nem kielégítő - azt hiszem, az idő rövidsége miatt ezt már felesleges vitatnunk. A tény az - ami a helyzetet súlyosbítja , hogy most az útlevélkérők nagy számban és a vállalkozók együtt ál lnak sorba órákon keresztül, sokszor egy egész napot az okmányirodában. A gond az, hogy az egyéni vállalkozói igazolványról szóló 129/2000. (VII.11.) számú kormányrendelet 17. § (2) bekezdése szerint nemcsak a vállalkozói igazolvány veszti érvényét június 30án, hanem ezzel együtt elveszti valamennyi korábban megszerzett engedélyének érvényességét is a vállalkozó. Az egyéni vállalkozóknak, akik a jelzett határidőt valamilyen okból elmulasztják, különös terhet jelent az engedélyek ismételt megszerzése és a v állalkozói igazolvány kiváltása. Olyan messzire már nem is mennék el, hogy az engedély nélkül végzett tevékenységnek milyen más következményei lehetnének, mondjuk, júliusban. Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, egyetértünk abban, nagy szükség van arra, hog y közhiteles nyilvántartás legyen az egyéni vállalkozókról - hasonlóan, mint a társas vállalkozókról - a cégbíróságon. Ezt a szándékunkat érvényre kell juttatni, de meggyőződésünk, hogy nem hozhatjuk az egyéni vállalkozók ezreit abba a helyzetbe, hogy elve szítsék vállalkozói engedélyüket. Mivel hiteles nyilvántartás jelenleg nincs, nem lehet pontosan meghatározni, hogy milyen nagy számban nem lesznek képesek igazolványuk megújítására a vállalkozók. Az igazolvány hiánya véleményünk szerint még alkotmányos jo guk gyakorlásában is korlátozná a vállalkozókat, és jelentős működési zavart is okozhat a gazdaságban. A problémát észlelve a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara jelezte a belügyminiszter úrnak a várható feszültségeket és kérte az intézkedésé t a megoldásra. Sajnos a belügyminiszter úr a segítséget nagyon kurtán és röviden elutasította.
