Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 12 (8. szám) - A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP):
442 Tisztelt Eln ök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP általam igen nagyra becsült vezérszónokának mármár történelmi visszatekintésnek is mondható 15 perces mondanivalójából nekem egy szó tetszett, nevezetesen amikor arról beszélt, hogy az 1995. december 21ei döntés t előkereste a naplójából, és így mondta: és az irkámban az volt írva... Nos, nekem ez a szó tetszett nagyon, hogy "irka", ez a gyerekkoromat idézte fel, együtt a sordísszel, a metszett képpel, amely szavakat szerintem a gyerekek ma már nem is ismerik. Nem is ismerhetik, mert az iskolában ilyen szavakat nem tanulnak, de a televízióból se meríthetnek ilyen szép csengésű szavakat, mert a televízióban az olyan műsorokban, mint például csak idézek a szombati műsorból: "A kannibál nő", az "Országúti bunyós", "A kardok királynője", "Az akasztott ember" - ez a szombati műsor , biztos nem találnak ilyen szép csengésű magyar szavakat. Ez a T/28. számú törvénymódosítás többek között a gyerekek védelméről szó l, hogy a gyermekek fizikai, testi, szellemi fejlődésére igenis kihathasson a televízió, és szűnjék meg ez a szörnyűség, amit most itt idéztem a szombati műsorból. Tehát a T/28. számú előterjesztés erről szól voltaképpen, és nem a médiatörvényről. Erről ke ll tárgyalnunk, ez valóban nagyon fontos, és európai mércéjű, az európai felzárkózásunk része. Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Most pedig az írásban előr e jelentkezett képviselőknek adom meg a szót, elsőként Szabó Zoltán képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Vígh Ilona képviselő asszony, a Fidesz frakciójából. Öné a szó, képviselő úr. DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP) : Kösz önöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Felfújható gumimatrac - ez volt az a bizonyos szóösszetétel Örkény novellájában, amelyet Szalai Annamária képviselőtársam egy esztendővel ezelőtt idézett, és én is ezzel kezdtem akkor a felszólalásomat, érzékeltetvén, hog y miként a novella hősei, mi is ugyanarról beszélünk, de azért nem értjük egymást. Úgy tűnik, hogy ebből a szóösszetételből a gumimatracot most már kezdjük érteni - a felfújhatóval még vannak problémák. Mindenekelőtt, hogy jól értsük egymást, azért szeretn ém Várhegyi Attila képviselőtársamat emlékeztetni arra, hogy a bizottsági ülésen nem hirdettük meg a treuga deit, az isten békéjét, nem azt mondtuk, hogy soha többé nem beszélünk arról, ami nézetkülönbség közöttünk volt, kifejezetten azt mondtuk, hogy ezt nem a bizottsági ülésre tartogatjuk, hanem a politikai kontextust majd kiki elmondja a plenáris ülésen. (11.20) Én tehát azt gondolom, hogy e tekintetben egyik fél sem tehet a másiknak szemrehányást. Aztán valószínűleg nem egészen értjük egymást abban a t ekintetben sem, hogy mi volt az a probléma, ami miatt a jelenlegi kormányzó pártok az elmúlt ciklusban nem kívánták megszavazni ezt a törvényjavaslatot, úgyhogy kénytelen leszek még egyszer elmondani. Mi azt mondtuk, hogy nem európai az a médiagyakorlat, a mely Magyarországon uralkodik, és nem válik azzá akkor sem, ha a törvényt európaivá tesszük. Mi tehát ahhoz kötöttük az igenlő szavazatunkat, hogy a helyzet váljék európaivá, ne csak a törvény betűje. A nem európai helyzet, mint képviselőtársaim említették , megszűnt. Azért ezt pontosítanám: nem megszűnt - megszüntettük. Az előző ciklusban is megszűnhetett volna, ha az akkor kormányzó pártoknak ez érdekükben állott volna, de nem állott érdekükben. A jelenleg kormányzó pártoknak érdekükben áll, tehát megszünt ették. Ugyanakkor - és ezt is kénytelen vagyok elmondani - sajnos nem szűnt meg teljesen. Nem lett a helyzet európai, csupán a törvény által megszabott médiafelügyelet vált azzá. Ettől még ma is vezető hír lehet a Magyar Rádióban fél napon keresztül, hogy mit szeretne a Fidesz, tehát nem egy tény, hanem egy óhajtás. Ettől még ma is meg lehet azt tenni, hogy a televízió heti összefoglaló
