Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 12 (8. szám) - A rádiózásról és televíziózásról szóló 1996. évi I. törvény jogharmonizációs célú módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. PETŐ IVÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
439 közöttünk abban, hogy ezt hogyan lehet biztosítani, mi az, amit tiltani kell, és hogyan lehet elérni azt, hogy a kiskorúak valóban ne azt nézzék, amit nem szeretnénk, hogy nézzenek. Itt nagyon nehéz - ezt csak jelezni szeretném - azoknak a képviselőtársaknak, akik kevésbé mélyedtek el ezekben az ügyekben - olyan meghatározásokat adni, amelyek a realitásokkal szembenéznek. Hiszen ki vitathatn á, hogy, mondjuk, egy profi ökölvívó mérkőzés közvetítése tele van öncélúan erőszakos jelenetekkel, olykor vért is látni? Ki tudja felmérni ennek a hatását a kiskorúakra? Ki tudja elkülöníteni precíz meghatározással, mondjuk, az előttem felszólaló Kósa kép viselő úr magas művészi színvonalú filmjét, ahol Dózsa Györgyöt tüzes trónon elégetik, egy olyan filmtől, ahol öncélúnak nevezhető az ilyen tevékenység? Hiszen Dózsa György elégetése tüzes trónon és a más hasonló művészi filmekben látható brutális jelenete k precízen egzakt meghatározással nem mindig különíthetőek el az öncéllal erőszakosnak minősíthető filmektől. Tehát itt nem az a célja annak, aki ezekre a veszélyekre, illetve problémákra fölhívja a figyelmet, hogy a kiskorúakat ne védje - nem ismerek olya n parlamenti pártot, aki a kiskorúaknak ártani akarna , hanem az a célunk, hogy olyan megoldásokat keressünk, amelyek valóban betartható szabályokat fogalmaznak meg. Ennek megfelelően én módosító indítványokat nyújtok be egy betarthatóbb szabályozás érdek ében, mert abszurdnak érzem például azt a szabályozást, amelyet a benyújtott törvénytervezet javasol, hogy tizenhét éves, majdnem felnőtt fiatal emberek csak szülői felügyelettel nézhessenek filmet. Aki ezt megvalósíthatónak gondolja, azt gondolom, hogy sa ját gyermekei fogják kinevetni. Tehát más megoldásokat is el lehet képzelni, és ez az európai uniós normákkal összeegyeztethető. Vannak ugyanis ennek a törvényjavaslatnak olyan elemei, amelyeket kötelező abban a formában alkalmazni, ahogy az európai uniós normákban és szabályokban megfogalmazódik, és vannak olyan elemei - a kiskorúak védelme ilyen , ahol leleményesen és a magyar viszonyok ismeretében nagyobb a mozgásterünk. Azt feltételezem egyébként, hogy itt is lehet kompromisszumos megoldást találni, pé ldául az életkor differenciáltabb figyelembevételével, mint ahogy a most tárgyalt javaslat megfogalmazza. Érdemes módosítani ezen a területen a törvényjavaslatot vagy törvénymódosító javaslatot abból a szempontból is, hogy nem differenciál a javaslat a kül önböző műsortípusok között, tehát például a hír- és időszerű eseményekkel foglalkozó műsorokat érdemes kivenni abból az általános szabályból, hogy minden műsort be kell sorolni korosztályok szerinti nézhetőségének megfelelően - feltehetően a sportműsorokat is ebbe a kivételezett kategóriába kell sorolni. Én szigorítanám a javaslatot például abban a tekintetben, hogy a műsorelőzetesek sokat vitatott problémáját másként kezeljük, mint amit a javaslat maga megfogalmaz. Azt gondolom, hogy az a szerencsés, ha a műsorelőzetes, amely sokszor töményebben tartalmaz erőszakot és brutális jeleneteket, mint maga az alkotás, abban az időszakban legyen csak nézhető, amikor maga az alkotás nézhető, és ezzel sok probléma megoldható. Végül érdemes kitérni arra - sok egyéb ké rdés hanyagolása mellett , hogy mit nem old meg ez a törvényjavaslat. Nem oldja meg azt, amit a magyar közszolgálati média alapvető gondjainak nevezünk; nem oldja meg a ma már sok tekintetben korszerűtlen médiatörvényből származó nagyon sok problémát; nem oldja meg a magyar közszolgálati televízió, elsősorban televízió finanszírozási gondjait; nem oldja meg azt a problémát, amit nagyon sokan észlelnek, hogy ma a közszolgálati normákat a Magyar Televízió és Rádió tudatosan megsérti. Ezekre a problémákra ez a törvényjavaslat, módosító javaslat nem tartalmaz orvoslást, ebben a törvényjavaslatban lényegében olyasmi van, amiben van esély az egyetértésre a parlamenti pártok között, és minden olyasmi, ami politikai vitakérdés, az feltehetőe n későbbre marad. A kívánatos az lenne, hogy ne csak olyasmiben értsenek egyet a parlamenti pártok - és ne csak médiaügyekben persze, hanem általában is , ami külső, európai uniós követelmény, hanem