Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 12 (8. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (Fidesz):
421 kezdődik, hogy "engedélyezem". Hiszen jól tudja a tisztelt Ház, hogy a felügyelet engedélye nélkül senkit nem lehet kinevezni pénzintézet élére. A közigazgatási államtitkár ok hullanak - mondja ön. Én azt idézném az ön emlékezetébe, hogy 1998 után egyetlenegy közigazgatási államtitkár maradt a helyén; most három közigazgatási államtitkár működik ugyanabban a beosztásban - mondjuk, a minisztériumi szerkezeti átalakítások miatt esetleg módosult elnevezésű minisztériumban , mint akik korábban is államtitkári beosztásban voltak. Azt mondja ön, hogy az adónyomozók felállnak. Az adónyomozók az APEHtől valóban el fognak kerülni, de nem állnak fel, és nem fog megszűnni az adónyomozó i tevékenység, ez természetes. Hogy kik álltak fel és kik nem álltak fel, arra egy példát említek: az ön volt apparátusából például egyetlenegy ember sem állt fel. (Dr. Boros Imre bólogat. - Derültség az MSZP soraiban.) Végül szeretnék egy megjegyzést tenn i: ha igaz a Népszabadság mai híre, amit olvastam, akkor volt olyan személy is, aki felállt a székéről, és a széket is vitte magával. (Derültség és taps az MSZP soraiban.) Szeretném megnyugtatni a közvéleményt, hogy akik felállnak, azok a széket nem viszik magukkal. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Megköszönöm a miniszter úr válaszát. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett TuriKovács Béla frakcióvezetőhelyettes úr, a Fidesz képviselőcsoportjából: "A nagy, nagyobb, a legnagyobb lenyúlás" címmel. Öné a szó, frakcióvezetőhelyettes úr. DR. TURIKOVÁCS BÉLA (Fidesz) : Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Házelnök Asszony! Majdnem azt mondtam, hogy kedves barátaim, de ezt most még nem mondhatom. (Moraj az MSZP soraiban.) Egy dologban ugyanis biztosan egyetértünk, de úgy gondolom, hogy körülbelül itt is végződik az egyetértés, nevezetesen hogy a föld ügye ma az egész magyar társadalomnak, de különösen a magyar vidéknek alapvető fontosságú kérdése. És mégis, ez az utolsó pont, azt hiszem, ahol ebben a kérdésben egyet tudunk érteni, mert nekünk egyre többször van az a furcsa érzésünk, mintha ez már megtörtént volna velünk, és mintha már nem is egyszer történt volna meg. Mert azért mi még emlékszünk arra, hogyan is volt az a fajta nagy szakértelem, amivel most szembesülünk. Mert az ötvenes években - ugye, nem felejtették el önök sem, azért az elődöket ne felejtsük el ilyen gyorsan - az volt a szakértelem, hogy minden magyar földet be kell kényszeríteni a termelőszövetkezetbe, hogy az ötvenes években azt volt még a módi, hogy a húszholdas paraszt az már kulák (Moraj az MSZP soraiban.) - ma már azt mondjuk, hogy ez törpebirtok , és akkor az volt az igazi szakértő, aki emellé még a kocs it, lovat is nagy szakértelemmel tudta bevinni a téeszcsébe, és aki persze a padlássöprésben is jeleskedett. Aztán persze ezek a téeszek, téeszcsék valakiknek a fennhatósága alá kerültek: a szakemberek fennhatósága alá, akik mindent túléltek. Mert jött a k övetkező időszak, amikor kiderült, hogy ez már nem folytatható: jön egy új helyzet, jön az a fajta kapitalizmus, amit eddig keményen elítéltünk. Nem baj, mert mi tudjuk azt is, mondták, hogyan lehet téeszcséből gazdasági társaságot csinálni, hogyan lehet a gazdasági társaságot úgy megcsinálni, hogy ott viszonylag sokan legyenek, de a miénk legyen. Úgy gondolom, hogy ez a szakértelem most újra megjelent, és most akkor jelent meg, amikor a legnagyobb lehetőségről, valóban talán évszázados időszakra a magyar f alu, a magyar vidék sorsát eldöntő kérdésről van szó. És mi naivak voltunk, el kell ismerni. Naivak voltunk, hiszen sokszor elmondtuk, hogy igenis, ne szerezzen földet a gazdasági társaság, mert elmondtuk, hogy azért ne
