Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 11 (7. szám) - A hazai népegészségügyi helyzettel összefüggő egyes hosszú távú feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. ŐRY CSABA (Fidesz):
408 A hazai népegészségügyi helyzettel összefüggő egyes hosszú távú feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája ELNÖK (Harrach Péter) : Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a hazai népegészségügyi helyz ettel összefüggő egyes hosszú távú feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitája . Kökény Mihály és képviselőtársai önálló indítványát H/15. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig H/15/5. számon kapták kézhez. Az ajánlásban ö sszesen három módosító javaslat szerepel. A szabályozás terjedelmére, illetőleg a módosító javaslatok előterjesztői támogatottságára figyelemmel kezdeményezem, hogy a részletes vita egy szakaszból álljon. Az indítványról kézfelemeléssel határoz az Országgy űlés. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Látható többség. Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a javaslatot elfogadta. Megnyitom a részletes vitát az ajánlásban szereplő módosító javaslatokra. Írásban előre felszólalásra jelentkezett Őry Csaba képviselő úr. Megadom a szót a képviselő úrnak. (18.50) DR. ŐRY CSABA (Fidesz) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tulajdonképpen nem is hagyományos hozzászólásra jelentkeztem. Három képviselőtársunk, Selmeczi Gabriella, Frajna Imre és Gógl Árpád képviselő urak egy módosító javaslatot terjesztettek be, miszerint a népegészségügyi programot Johan Béla nevéhez kötnénk, Johan Béla nevét viselné. Nos, ha megengedik, néhány szó erejéig szeretnék Johan Béláról szólni, és így egy kicsit indokolni magát a döntést. T alán nem baj, ha az ember személyes emlékeket is idehoz. Vagyok már annyi idős, hogy még volt módomban - igaz, idős korában, kilencvenvalahány éves korában - találkozni Johan Bélával, több alkalommal hosszasan beszélgetni. Bennem az a meggyőződés alakult k i - részben a személyes beszélgetések, részben munkásságának ismerete kapcsán , hogy valóban páratlan, rendkívüli egyénisége volt, nem egyszerűen csak a magyar egészségügy XX. századi történetének, hanem - talán nyugodtan mondhatom így - a magyar közigazg atásnak. Johan Béla eredetileg orvos volt, kórboncnok volt az eredeti szakmája, és tulajdonképpen véletlenül került az egészségpolitika és az egészségügyi közigazgatás területére. A húszas évek elején a magyar parlament törvénybe iktatta a Rockefeller Alap ítvány nagylelkű támogatását, és valójában az történt, hogy egészségügyi, különösen népegészségügyi tekintetben a rossz állapotban lévő, elsősorban a vidéki Magyarország problémáira kerestek szakembert, akit körbeutaztattak a világon. Egy kicsit az volt a szándék, hogy megnézni - képzeljünk el ma, mondjuk, egy afrikai országot, mindenfajta egészségügyi ellátás nélkül , hogy szinte a semmiből hogyan lehet korszerű, jó népegészségügyet megvalósító egészségügyi szolgáltatásokat és rendszert létrehozni. Nos, azt gondolom, hogy Magyarországnak talán a két világháború közötti legsikeresebb közigazgatási programja a zöldkeresztes mozgalom néven ismertté vált falusi egészségügyi program volt. Ez nagymértékben köszönhető Johan Bélának, aki a Belügyminisztérium ban - akkoriban a Belügyminisztériumhoz tartozott az egészségügyi szakma irányítása - államtitkárként az egészségügyet irányította. A nevéhez fűződik végül is az, hogy szisztematikusan végiggondolta magát a helyzetet. Kerbolt László doktornak jelent meg a húszas évek vége felé "A beteg falu" című könyve, mely riasztó adatokat mutatott a magyar falusi társadalom egészségi állapotáról, a gyerekhalandóságról, a népbetegségekről, a gümőkórról, a tüdőbajról, egyebekről.
