Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 11 (7. szám) - A kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló 1997. évi LXXIX. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Harrach Péter): - DR. WIENER GYÖRGY (MSZP):
404 megoldandó feladathoz kötöm a címzetes államtitkári beosztást, illetve stallumot, vagy csak méltó ságnak tekintem - egyébként előrebocsátom, hogy számomra mind a kettő elfogadható, de a kérdésre valamilyen formában választ kell adni , akkor a Fórum egy ilyen módosítás mellett ezt az indítványt értelemszerűen támogatni fogja. Ugyanis ez jelenti azt, ti sztelt Ház, tisztelt államtitkár úr, hogy döntök abban a kérdésben: a címzetes államtitkárt igazgatási feladatot ellátó, tehát a közigazgatásba beágyazott embernek, vagy politikai megbízottnak vagy hasonlónak tekintem. (18.30) Ugyanis a törvényjavaslat jel enlegi rendszere - nem vitás, az államtitkár úr bevezető előadásának megfelelően - azt próbálja sugallni, arra tesz utaló jeleket és jegyeket, hogy ez kifejezetten igazgatási jellegű beosztás, csak éppen, ha nem jelöli meg, hogy mihez köti ezt, milyen fela dat elvégzéséhez köti, akkor a legkomolyabb fönntartásai lehetnek az embernek. Itt kell most csatlakoznom egy kis bukfenccel Mikes Éva képviselő asszony előadásához, hogy óhatatlanul két motivációt vélhet a rosszindulatú, rosszakaratú ember fölfedezni, és én nem szeretnék ilyen lenni, államtitkár úr. Az egyik az, hogy megkíséreljem földarabolni a minisztériumot, másrészt pedig a közigazgatási védettség eredményeként be akarok betonozni, egyébként az igazgatásban dolgozó embereket egy anyagilag jól biztosíto tt és a jövőben is elég kemény egzisztenciát adó állásba. Kérem, ez is lehetséges! De egy dologban ezért kérem, hogy döntsenek, és e vonatkozásban a Fórum módosító indítványokat, kettőt fog beterjeszteni, hogy a profilját, a karakterét meg tudjuk adni a cí mzetes államtitkárnak: miért, milyen célból, milyen feladat megoldására hívok életre címzetes államtitkárt. Azért, hogy egy aktuális, hirtelen jött, esetleg tárcák konfrontációját eredményező feladatot oldjon meg; szerettem volna egy aránylag pontos taxáci ót adni, de higgyék el, e három feltétel közül bármelyik megfelelhet. Lehet, hogy egy informatikai kormánybiztosságot régebben vezethetett volna nagyon ésszerűen és okkal egy címzetes államtitkár, vagy egy dunai árvíznél is, ha rangot, méltóságot akarok ne ki adni és ehhez biztosított lehetőséget. Ez az egyik megoldás. A másik - ahogy a '90es vitában államtitkár úr, ha jól emlékszem, de Tölgyessy Péter mindenféleképpen elmondta, mert azt meg is néztem , hogy ha stallumokat akarunk osztogatni, kérem, ez is elképzelhető, semmi akadálya nincsen; ha egy kicsit archaizáljuk a magyar közigazgatást, ennek sincs akadálya. Tisztelt Ház! E feltételek mellett tudjuk csak támogatni a törvényjavaslatot, azzal, hogy a politikai államtitkár helyettesítésének a letisztázás át maximális módon támogatjuk. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK (Harrach Péter) : Köszönöm szépen. Felszólalásra jelentkezett Wiener György úr, az MSZPfrakcióból. Öné a szó, képviselő úr. DR. WIENER GYÖRGY (MSZP) : Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Polit ikai Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! A T/65. számú törvényjavaslat célja az, miként ez a miniszteri expozéból is kitűnt, hogy a jelenleginél egyértelműbben válassza szét a politikai és a közigazgatási szférát, s egyben pontosabban rendezze a politikai és a szakmai tevékenység kapcsolatát a két intézményrendszer állandó problémákat kiváltó határterületén. Politika és közigazgatás elkülönítését mindenekelőtt az a rendelkezés szolgálja, amely szerint a kormány ülésén a minisztert kizárólag a politikai államt itkár helyettesítheti. Jelenleg a minisztert a politikai államtitkár akadályoztatása esetén a közigazgatási államtitkár is helyettesítheti, s így a végrehajtó hatalmat irányító kormányzati testület tevékenységében - ugyan csak tanácskozási joggal - szakmai állami vezetők is részt vesznek. Ez a megoldás eredetileg még 1990ből származik. Az államtitkárok jogállását ideiglenesen szabályozó 1990. évi XXXIII. törvény alakította ki a mostani helyettesítési rendet, amelyet aztán az 1997. évi LXXIX. törvény megszü ntetett, majd az 1998. évi LXXXVI. törvény 54. §a visszaállított.
