Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 4 (6. szám) - A hazai népegészségügyi helyzettel összefüggő egyes hosszú távú feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP):
284 mi ezt a programot közös akarattal és közös vita után, talán közmegegyezéssel elfogadjuk, akkor a parlamentben ülő minden politikai erő arra is kötelezettséget vállal, hogy a min denkori költségvetésben a közösségi forrásokért való versenyben támogatni fogja, hogy a népegészségügyi programokhoz meglegyenek a költségvetési források. Remélem, hogy ebben közösen tudunk majd lépni. Ami a fiatalokra utaló megjegyzését illeti, azt mondta a képviselő asszony, hogy a magyar fiatalok egészségi állapota nem jobb és nem rosszabb, mint a környező vagy az európai uniós országokban élő fiataloké. Meglehet. Ez azonban nem azt jelenti, hogy úgy csináljunk, mintha ezen a területen nem lenne semmi te nnivalónk. Csak arra utalok - és a teremben ülő minden politikustársamnak, kinekkinek a szakterületét is figyelembe véve talán elmondhatom , hogy a legegészségesebb fiatal és serdülő számára ez a legegészségesebb kor is az életnek az egyik legmozgalmasab b időszaka. A nagy érzelmi kilengések és a kockázatkereső magatartásformák megjelenése éppen úgy jellemző a fiatalokra Magyarországon, mint a világ más részeiben, ezért az az elfogadott álláspont, hogy a serdülők és az ifjak alkotják a népesség egyik legve szélyeztetettebb rétegét, mondok hármat: mondjuk, a bűnözés, a drog és a prostitúció irányában - ebben biztosan meg tudunk egyezni. Abban is biztosan meg tudunk egyezni, hogy a gyermekkori szocializáció eredményeképpen kialakuló egészségmagatartás már a s erdülőkor végére nagyon gyakran a káros szokások rögzülését is eredményezi. Ezért a WHO 1991ben kiadott egy dokumentumot, aminek az a kulcsmondata, hogy: a serdülőkorúak magatartása a jelen, a majdani felnőttkorúak és utódaik egészségének kulcsa. Ezért ka p hát a mi országgyűlési határozati javaslatunkban és a készülő nemzeti programunkban különös hangsúlyt a gyermekekkel és az ifjúsággal foglalkozó program. Szeretnék még elmondani egy olyan problémát, amelyet több képviselőtársam is részben érintett. Ez pe dig az, hogy az egészség vagy akár az egészségmagatartás, az iskolázottság és a társadalmi kohézió három olyan nagyon fontos dolog, amely a népegészségügy vagy az egészségi állapotunk szempontjából kitüntetett. Ezért amikor népegészségügyi programról fogu nk beszélni, elkerülhetetlen, hogy ezekről a kérdésekről is szót váltsunk. Köszönöm Kuncze képviselő úrnak a helyzetértékelésünkben megmutatkozó különbségeknek a megvilágítását. Teljes mértékben egyetértünk azzal, hogy egy parlament, elsősorban a parlament a politikai viták terepe. Ez nem azt jelenti, hogy a politika mindig csak a szembenállás rögzítésére kell hogy szolgáljon. A politikai vitákban megmutatkozó véleménykülönbségek és a vita után megszülető konszenzusok a legértékesebbek, a legnagyobb nyeresé gnek tekintendők a társadalom számára. Volt egy megjegyzés, amelyik arra vonatkozott, hogy az egészségünk nem az egészségügyben keletkezik, mert több más - a szegénységtől kezdve az életmódunkon keresztül számtalan - dolog befolyásolja. Én a képviselőtá rsaimnak mégis azt mondanám, hogy az egészségügyi ellátásunk minősége azonban az életminőséget nagyon súlyosan befolyásoló tényező. Ezért, bár a sorban nem feltétlenül elsőrendű, de kiemelkedő fontosságú az egészségügyi ellátás minősége az életminőségünk s zempontjából. Csáky képviselő úr az idősügyi chartát hozta ide, mintegy ellentéteként állítva a leendő programnak azt a kiemelt pontját, hogy az idősek egészségvédelme tulajdonképpen nem feltétlenül kell prioritást képezzen. Az a helyzet, hogy a chartát mi magunk is támogattuk; ez kiváló dokumentum, csak éppen egy olyan célmennyiség, amely mellé nincsenek valóságos programok és valóságos források rendelve. Ez az egyetlen problémánk vele. Nem véletlenül az idősek érdekszövetségei hangsúlyozottan elvárják, ho gy készüljön egy idősügyi törvény. Ha megengedik, akkor ezt a polémiát nem folytatnám. A legeslegvégén, miközben újra arra kérem képviselőtársaimat, hogy mind az országgyűlési határozattervezetet, mind a készülő, az egészség évtizede nemzeti programját tám ogatni szíveskedjenek, záró mondatként a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi elnökének szavait szeretném idézni: "Felvetődik az a súlyos probléma, hogy mindaz, ami a korszerű kezeléshez
