Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 4 (6. szám) - A hazai népegészségügyi helyzettel összefüggő egyes hosszú távú feladatokról szóló országgyűlési határozati javaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Szájer József): - KUNCZE GÁBOR (SZDSZ):
277 esetében rosszabb ez az adat; aztán arról már ne is beszéljünk, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű társadalmi csoportok esetében - ilyenek például a romák - még rosszabb adatokat kapunk. Kevésbé ismert, de talán fontos lehet, hogy ráadásul a megélt évek értéke is romlik azáltal, ha számos évben különböző betegségekkel kell az embernek megküzdenie, hiszen ezek mindmind az élet minőségét rontják. A világelsők között vagyunk, tisztelt képviselőtársaim, a daganatos megbetegedéseket illetően, az emésztőrendszer megb etegedéseit illetően vagy akár a keringési rendszer megbetegedéseit illetően. Ha elérnénk az átlagot, ez azt jelentené magyarán, hogy évente több mint tízezer emberrel kevesebb halna meg Magyarországon. Mi az oka vajon annak, hogy ilyen egészségi állapotba n van a magyar társadalom? Először is: nem oka egy nemzetrontó sorscsapás, mert ilyen persze nincsen. Nem oka egy esetleges beteges nemzeti karakter, mert ilyen sincsen. Nem oka az egészségügy sokat bírált állapota. Nem oka orvosaink felkészültsége, és nem oka természetesen a nővérek áldozatkészsége. Az okokat valószínűleg másutt kell keresni, mert az azért mindennek ellenére tény, hogy a magyar nép egészségügyi állapota méltatlan a magyar társadalom fejlettségéhez képest, és méltatlan a gazdaság állapotáho z képest is. A lakosság egészségi állapotáért szakértők szerint az egészségügyi rendszer csak mintegy 1530 százalékban felelős. A többit a különböző társadalmi viszonyok, illetve a természeti környezet determinálja. Ezért különösen nagy, tisztelt képvisel őtársaim, a politika, a parlament és a kormány felelőssége. Ez a javaslat ennek a felelősségvállalásnak a dokumentuma, ezért tartjuk fontosnak, hogy megjelent most az Országgyűlés előtt, és erről, ha röviden is, de vitát folytatunk. Természetesen maga ez a javaslat - ahogy az itt már elhangzott - nem előzmények nélküli, bár hozzáteszem, hogy nem is csak az előző kormány foglalkozott ezzel a kérdéssel, hanem 1990 óta minden kormány készített valamilyen népegészségügyi programot a számos, Magyarországon megta lálható népegészségügyi szakértő bevonásával. Sajnos, ezen programok megvalósításának különböző akadályai voltak. Volt, amikor a gazdasági viszonyok nem tették lehetővé, nem volt rá elég pénz; volt olyan időszak - csak erre az előttem felszólaló már nem na gyon emlékszik , amikor három éven keresztül a kormánynak nem jutott eszébe a kérdéssel foglalkozni, majd amikor eszébe jutott, és készített egy népegészségügyi programot, akkor viszont nem biztosított pénzt annak végrehajtásához, hiszen a kétéves költség vetésben 2001ben 600 millió forintot, 2002ben pedig 300 millió forintot irányzott elő a program végrehajtásához. Ezt kell összevetnünk, mondjuk, a Happy End Kft.re fordított összegekkel vagy a Millenáris Parkra eldobált pénzekkel, vagy akár a legutóbbi időkben különböző módokon nyilvánosságot látó, meggondolatlanul eltékozolt százmilliókkal, milliárdokkal. Tisztelt Képviselőtársaim! A határozati javaslat természetesen nem akarja eltörölni a múltat, hiszen abban egyetértünk, hogy ami jó, azt folytatni kel l. Az előző népegészségügyi programnak számos jó eleme van, és ezeket érdemes fejben tartani, és érdemes az elkövetkezendő időszakban továbbvinni. Ez a határozati javaslat, ami előttünk fekszik, kiemel azonban fontos területeket a következő időszakban mego ldandó feladatokból, illetve azt mondja a kormánynak, hogy amikor elkészíti majd a saját programját az egészség évtizede kapcsán, akkor ezekre fordítson különös figyelmet, meg azokra is, amelyeket Selmeczi Gabriella az imént kiemelt. Itt most számos fontos tétel közül néhányat emeltünk ki. Hiszen ki vitathatná, hogy az iskolák alapvető feladata az egészségkultúra erősítése, a tudatos egészségmegőrző magatartás kialakítása? Mert abban egyetértünk, hogy a fiatalnak legyen értékrendje, legfeljebb az értékrende n lehet vitatkozni, de ha ez így van, akkor abban is egyetérthetünk talán, hogy ennek az értékrendnek az egészségőrző érték vagy az egészség értékmegőrzésének a képessége is legyen része, és ilyen értelemben is foglalkozzunk a fiatalokkal. Vagy: nem vitatj a senki talán, hogy szükséges törődnünk az idősek egészségügyi állapotával is, és ezzel kapcsolatban bizony érdemes intézkedési terveket kidolgozni, hiszen nemcsak a jövőt biztosító utódok kell hogy fontosak legyenek számunkra ebből a szempontból, hanem a jelent a
