Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. június 4 (6. szám) - A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (Mandur László): - KÁRPÁTI ZSUZSA, az egészségügyi bizottság előadója: - ELNÖK (Mandur László): - DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP):
253 egyhangúlag támogatta a napirendre vételét és az általános vitára való alkalmasságát is. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Kárpáti Zsuzsának, az egészségügyi bizottság előadójának. KÁRPÁTI ZSUZSA , az egészségügyi bizottság előadó ja : Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés egészségügyi bizottsága 2002. május 27én megtárgyalta a T/13. számú, a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény módosításáról szóló törvényjavasl atot. A bizottság egyhangú szavazással támogatta a törvényjavaslat általános vitára bocsátását. Tisztelt Ház! A konszenzussal hozott döntést tartalmas vita előzte meg, melyben szó esett a nyugdíjak értékállóságának megőrzéséről, valamint a három és fél mil lió nyugdíjas társadalmi csoportján belül arról a rétegről, akik élethelyzetük vagy nyugdíj megállapítása vagy emelése kapcsán kerültek rossz anyagi körülmények közé. A nyugdíjasok és érdekképviseleti szerveik nehezményezték, hogy a méltányossági jogcímen megállapítható nyugdíj és a méltányossági nyugdíj emelésének lehetősége - mint ellátási típus - kikerült a nyugdíjtörvényből. A bizottságban elhangzott vita terjedelmesebb része aköré csoportosult, hogy miért kell módosítani s egy régi intézményrendszert v isszahozni. Az a konstrukció, amely az elmúlt kormányzati ciklusban a méltányossági nyugdíj helyett került bevezetésre, és a miniszter szintjére, egy nagyon magas szintre emelte a segélyezést, nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, egy releváns alkotmá nyjogi területen aggályokat eredményezett. Ezt a problémát jól jelzi a távozott miniszter után maradt több tízezer feldolgozatlan, megválaszolatlan kérelem. Ellenzéki és kormánypárti képviselők egyaránt helyeselték a decentralizált, megyei szinten történő elbírálást az egyén élethelyzetének jobb ismerete, a tényleges rászorultság objektívebb megítélhetősége miatt. Kifogásként merült fel, hogy a méltányosság magában hordozhat valamennyi szubjektív elemet. Igényként fogalmazódott meg a bizottságban, hogy a sz ubjektív elemeket szükséges a minimális szintre csökkenteni. A végrehajtás szabályait tehát alacsonyabb szintű jogszabályokban pontosan meg kell határozni. A kormány jelen lévő képviselője részéről ígéret hangzott el az egyéves működés utáni tájékoztatásró l mind az egész kialakuló gyakorlat fő jellemzőiről, mind az esetekről és az összegekről. Az ígéretet a bizottság egyhangúlag örömmel nyugtázta. E javaslattal a centralizált államelmélet szenvedett vereséget a decentralizációval szemben, a jogállamiság győ z az államigazgatási jogorvoslat elvi megteremtésével. Tisztelt Ház! A kormánypárti és az ellenzéki képviselők egyetértésével, a bizottsági vitában is elhangzottakra figyelemmel egyhangú szavazással a bizottság általános vitára alkalmasnak tartja a törvény javaslatot. Javaslom a napirendi megtárgyalását, és köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek. Írásban előre jelezte felszólalási igényét Csákabonyi Balázs úr, a Magyar Szocialista Párt részéről; őt követi Szűcs Lajos, a Fidesz részéről. Képviselő úr, öné a szó. DR. CSÁKABONYI BALÁZS (MSZP) : Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Nagy örömmel hallgatva mind az előa dói expozét, mind a kormány véleményét és a két bizottság előadójának véleményét, az az érzés alakult ki bennem, hogy az új Országgyűlés az egyik elsőként tárgyalt törvényének tárgyát igen jól választotta meg. Igen jól választotta meg, mert egy közel kétév es anomáliát kíván megszüntetni, egy súlyos méltánytalanságot, ami gyakorlatilag a nyugdíjastársadalmat érte.
