Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 21 (2. szám) - A Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló törvényjavaslat általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. CSEHÁK JUDIT (MSZP):
22 Az Európai Unió tagországaiban, a miénkhez hasonló nagyságrendű országokban sehol nem működik önálló egészségügyi minisztérium. Az esetek többségében szociális, népjóléti, családügyi vagy idősügyi feladatok kapcsolódnak az egészségügyhöz: Ausztriában, Belgiumban, Finnországban, Franciaországban, Görögorszá gban, Hollandiában, Svédországban és ÉszakÍrországban. Az egészségügyi és a szociális ügyek miniszteriális szervezeteinek hazai története sem ad igazán jó érveket annak alátámasztására, hogy ennek a két területnek az irányítása nem oldható meg egyetlen sz ervezetben. Önálló Egészségügyi Minisztérium 1945 előtt nem volt. 191832ig Népjóléti Minisztérium irányította ezt az ágazatot is, majd pedig a második világháború végéig a Belügyminisztérium. 194548 között ismét a népjóléti tárca lett a felelős az egész ségügyért is. Ezt követően viszont negyven évig nem volt kormányzati felelőse a szociális ügyeknek, és ezért is tartottuk komoly szakmai és politikai áttörésnek a Szociális és Egészségügyi Minisztérium létrehozását 1987ben. A rendszerváltást is túlélte ez a szervezeti megoldás. Balsai képviselőtársam talán kell, hogy emlékezzék, hogy Népjóléti Minisztérium címen ebben a formában működött tovább az Antallkormány idején is, és egé szen 1998ig ez a forma volt a megszokott. Ezért tehát nem lehet azt mondani, hogy ebben a formában nem lehet ellátni ezeket a feladatokat, és hogy ez megkülönböztető módon szocialista vagy koalíciós megoldás lenne. Az eltelt időszak sem igazolta valójában az elkülönült struktúra létjogosultságát, nem bizonyította nagyobb hatékonyságát. Hiába volt önálló az Egészségügyi Minisztérium, ez önmagában nem volt elegendő sem az átfogó reformok megkezdéséhez, sem pedig ahhoz, hogy az ágazat számára több pénzt, több támogatást és több megbecsülést biztosítson a kormány. A szociális és családügyi tárca sem volt képes megbirkózni a különválás indokaként átadott munkaügyi feladatokkal. Hallottunk itt arról képviselő asszonytól, hogy talán foglalkoztatás- és családügyi m inisztérium lenne jó. Volt erre példa már. Akkor nem kellett volna a foglalkoztatási feladatokat később a szociális tárcától máshova átcsoportosítani. Szó esett arról is, hogy az idősügyekkel vajon az új minisztérium foglalkozike. Bizonyára képviselő assz ony és képviselőtársaim is tudják, hogy a Nyugdíj Alap a megszűnő, összevonásra kerülő tárcához nem tartozott, hiszen a Pénzügyminisztérium volt a felelőse a Nyugdíj Alapnak, így tehát csak a szakmai főosztály működött a tárcánál. De természetesen a tárcán ak végre kellett volna hajtania a rokkantság ügyében előírt feladatokat, amire országgyűlési határozat kötelezte volna. Ez nem történt meg, mint ahogy természetesen a gyermekvédelem esetében is csak a választási kampányban kerültek megfelelő hangsúlyok az ellátásra és a gyermekvédelmi támogatásra. Megkérdezhetem, hogy vajon tőlünk kelle most, ebben a pillanatban az elmaradt béremeléseket számon kérni, hiszen az elmúlt négy évben korrigálni lehetett volna a szociális ágazatban dolgozók bérelmaradását, mert kétségtelen: az egészségügyi dolgozóknál csak a szociális ágazatban keresnek kevesebbet az alkalmazottak. Az a véleményem összefoglalóan, hogy a teljesítmény egyik tárca esetében sem igazolta vissza a feladatok szétválasztásának az indokoltságát, bár a min isztériumok jóval nagyobb létszámmal dolgoztak, mint a megszüntetett Népjóléti Minisztérium. A politikai döntést valóban itt az ideje felülvizsgálni, és éppen itt az ideje annak, hogy ismét szakmai szempontok kerüljenek előtérbe. Szeretném önöknek, volt ko rmánykoalíciós képviselő urak és hölgyek, megmutatni a Mikola István aláírásával elkészült Fodor Józsefprogramot. (Felmutat egy dokumentumot.) Ebben a programban azt lehet olvasni - most készült el , hogy az egészség feltételei igen széles ágazatközi egy üttműködéssel teremthetők meg, ahol a legszorosabb kapcsolat a szociális szférával van. A szociális biztonság megteremtésében, fenntartásában az egészségügy kiemelten érdekelt, mert a szélsőséges szociális körülmények között élők nagy terhet raknak az egés zségügyi ellátásra, illetve nagyban rontják a hatásfokát. (14.50)
