Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. május 24 (3. szám) - A Házbizottság ajánlása a Magyar Köztársaság Kormányának programjáról szóló országgyűlési határozati javaslat tárgyalási időkeretének felosztásáról - "Cselekedni, most és mindenkiért! A nemzeti közép, a demokratikus koalíció kormányának programja. Magyarország 2002-2006." című országgyűlési határozati javaslat vitája - ELNÖK (Mandur László): - BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz):
110 A negyedik helyen az esélyteremtés élethosszig tanulással való biztosításáról szólnék. Amikor Magyarország munkaerőpiacai megnyílnak a világ előtt, legalábbis az Európai Unió előtt, és előttünk is megnyílik a világ, legalábbis az Eu rópai Unió, itt az ideje gondoskodni arról, hogy a magyar munkavállalók, ha elmúltak 304050 évesek, akkor is versenyképesek maradjanak a tudásuk által. S ezt csak az élethosszig tanulás intézményének biztosításával lehet megteremteni. Ehhez az kell, hogy a mai 300 ezer helyett legalább 1 millió embernek legyen meg a lehetősége arra, hogy négyöt évente megszerezze szakmája legfrissebb ismereteit, a legújabb tudást. Hogy a legújabb tudás felvérteze arra, hogy mindenki el tudjon helyezkedni, nos, erre ninc s válasz. De azt bizton tudjuk, hogy aki nem rendelkezik a legfrissebb ismeretekkel, az versenyképtelen, az, ha 4050 évesen elveszti a munkáját, nemcsak hogy a világon máshol, itt, Magyarországon sem fog munkát kapni. Tehát aki munkavállalópárti, aki a t öbbséget támogatja, az kell hogy támogassa az élethosszig tanulás programját. Ezzel hónapokon belül elő fogunk állni. Ki fogjuk egészíteni azokat a törekvéseket, amelyeket a felnőttképzési törvény kapcsán a most elköszönő kormány hozott be a parlamentbe. S az utolsó dolog a párbeszéd. Mindezt párbeszédben akarjuk. Magát a párbeszéd intézményeit is párbeszédben akarjuk felépíteni. Érdekegyeztető tanácsot akarunk, és széles közszolgálati párbeszéd intézményét. De úgy, hogy ebben nem diktálunk a partnereknek, hanem javaslatot teszünk, és meg akarunk velük állapodni. Megállapodási célú tárgyalásokat kezdeményezünk velük, nemcsak a szűken vett munkajogi kérdésekről - így aztán nemcsak a korábban, most működő Országos Munkaügyi Tanács keretei között , hanem minde n olyan kérdésről, amelyik társadalmigazdasági körülményeket érint, és meghatározza a munkaadók, a munkavállalók viszonyrendszerét, azért, hogy megnyerhessük őket a programunknak, a jóléti rendszerváltás programjának, hogy közösen menjünk az európai életk örülmények közé, hogy közösen léphessünk fel azért, hogy növekedjék mindenkinek, millióknak a szuverenitása Magyarországon. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (Mandur László) : Köszönöm szépen Kiss Péter képviselő úr felszól alását. Kétperces felszólalásra jelentkezett Bernáth Ildikó képviselő asszony, a FideszMagyar Polgári Pártból. Képviselő asszony, öné a szó. BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz) : Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszterjelölt Úr! Ön a beszéde bevezetőjében körülbelül úg y fogalmazott, hogy a Fidesz vezette kormánynak nem volt központi érdeklődési körében vagy nem tartozott oda a munka, a munka világa. Engedje meg, hogy ezt néhány dologgal cáfoljam, legalábbis kétperces időtartam keretében. Ön az előző négyéves ciklusban i s itt ült. Bizonyára emlékszik azokra a vitákra, amelyek részben a munka törvénykönyvének a módosítása, részben a foglalkoztatási törvény módosítása, részben pedig a költségvetési törvény vitája során hangzottak el. (18.10) Nos, én nagyon jól emlékszem arr a, hogy amikor a költségvetési törvény vitája során a minimálbér emeléséről volt szó, akkor milyen hevesen ellenezték azok a szocialista képviselők, akik abban a padsorban ültek, közöttük is nem egy olyan volt, aki szakszervezeti vezetőként ellenezte a min imálbér emelését. 1998ban 19 500 forint volt a minimálbér mértéke. Ez 2002re 50 ezer forintra emelkedett. Nagyon sajátságos volt az akkor itt, a Ház falai között elmondott kifogás, amely arról szólt, hogy ettől a minimálbéremeléstől különböző ágazatok f ognak tönkremenni, és az emberek között, a munkavállalók között a munkanélküliség tovább fog emelkedni, és ennek milyen szörnyű kihatása lesz. Nos, az ön beszédéből és a bizottság előtt kifejtett nézeteiből arra kell következtetnem, hogy ettől nem kell fél nie a munkavállalóknak, mert önök nem kívánják a jövőben a minimálbért olyan