Országgyűlési napló - 2002. Az Országgyűlés alakuló ülése
2002. május 15 (1. szám) - Megemlékezés a móri tragédia áldozatairól - Az alakuló ülés megnyitása - Himnusz - Mádl Ferencnek, a Magyar Köztársaság elnökének köszöntője - MÁDL FERENC, a Magyar Köztársaság elnöke:
6 Ezután hozzáláttunk az átalakulás nehezebb gazdasági kérdéseinek megoldásához. A társadalom egészétől ez is komoly áldozatvállalást igényelt. Aztán az elmúlt években végre lehetővé vált, hogy megteremtsük a gyarapodás feltételeit is. A különböző generációk számára ma már megvan az esély arra, hogy biztosabban tervezhessék a maguk és családjuk jövőjét. Mindez tizenkét év alatt azért nem akármi! Ami azonban nincs befeje zve, az önök, mindannyiuk feladata, hogy ezen az úton együtt haladjanak tovább. Az kell ehhez, hogy az állampolgároknak tett ígéreteikhez híven támogassák a sorsáért felelősséget vállaló, anyagi és szellemi előbbre jutásáért cselekvő ember értékteremtő erő feszítéseit, hogy biztos mederben tudhassa életét, és hozzájáruljon a nemzet gyarapodásához. Kell, hogy ígéreteikhez híven biztosítsák a családok támogatását, a fiatalok továbbtanulását, a lehető legtöbbek munkalehetőségét, az idős emberek biztonságos nyug díjas éveit. Kell, hogy támaszt nyújtsanak azoknak, akik nehezen vagy egyáltalán nem tudnak kitörni szegénységükből, az elhagyatottságból, az elesettségből. Kell, hogy serkentsék a társadalom öntevékeny közösségi szerveződéseit. Kell, hogy ösztönözzék és f ogadják egyházaink évszázados erkölcsi, kulturális és karitatív gyógyító szerepét. Cselekedni kell továbbá olyan különösen nagy, közös ügyekben is, mint amilyen a jelen és a jövő nemzedékek gyarapodása, az egészségügy és a morális megújulás, a jobb közbizt onság, a velünk közös hazában élő nemzeti és etnikai kisebbségek iránti kiegyenlítő szolidaritás, a tudásalapú társadalom további igényei az oktatásban és a tudományban. Sokat tettünk ezeken a területeken, de még több, sok erőfeszítésre van szükség. Tiszte lt Ház! Hölgyeim és Uraim! A társadalom nem türelmetlen, nem vár csodákat. Tudja, hogy a felemelkedés útján kitartásra van szükség. Tudja, hogy a közösen kitűzött célok felé vezető út nem lesz könnyű. De elvárja, hogy önök az eltérő nézeteiket e legnemeseb b célok érdekében összhangba hozzák, hogy elvégezzék azt, amit el lehet végezni. Az előbb mondott nagyságrendű gondjaink, dolgaink mellett ehhez most még kettőt említenék. Az egyik: az elmúlt tizenkét évben közös üggyé vált az az elhatározása a nemzetnek, valamennyiünknek, a nemzet nagy többségének, hogy független országunk részese legyen az euroatlanti közösségnek. Tagjai lettünk a hazánk számára felbecsülhetetlen biztonságot jelentő NATOnak. Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk folyamata utolsó szakas zához érkezett, s ez közös felelősséget ró mindannyiunkra. Okkal mondják neves írástudóink is, hogy "Odatartozásunk - Európáról van szó, az Európai Unióról - lesz a harmadik évezred legnagyobb nemzeti sorskérdése a magyarságnak". Persze nemcsak az fontos, hogy mi mit várunk az Uniótól, hanem az is, hogy mit adunk, mit kapnak tőlünk az európai nemzetek. A magyar tudomány, a magyar kultúra értékei mindig gazdagították, erősítették Európa és a világ kultúráját. A millennium évében felidézhettük az elmúlt évszá zadok sok értékét, amelyekről tudja a világ, hogy nem csak bennünket gazdagítottak. A másik nagy közös ügy a határainkon kívül élő magyarok sorsa. Velük történelmünkben, kultúránkban, nyelvünkben azonosak vagyunk. Az ő sorsuk a miénk is. Ezért európai csat lakozásunk folyamatában az ő helyzetüket is erőfeszítéseink részévé kellett és kell tennünk. A magyar alkotmány 6. §a rögzíti ezt a kötelezettséget országunknak. Így fogalmaz: "A Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain túl élő magyarok sorsáért." Tisztelt Országgyűlés! Hölgyeim és Uraim! Íme, amiket közös dolgainkban, a fő sodorban, a közösen felismert igazságban elértünk és folytatni kell. Köszönet érte mindenkinek, és előre a soron következőknek. Engedjék meg az államfőnek, hogy a választókkal eg yütt támogató és kritikus figyelemmel kísérje a parlament és a kormány munkáját a jobb holnapokért. Jó esély van erre; jó esély van ezekre. Magyarország élen jár az 1990 óta folyó történelmi átalakulásban. Politikai stabilitásunk és emelkedő gazdaságunk mi ntául szolgál a régióban sokaknak és a régión kívül is. Figyelnek arra, ami
