Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Határozathozatal a XXX. Olimpiai Játékok és a XIV. Paralimpiai Játékok 2012-es budapesti megrendezésére vonatkozó pályázati szándék támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Nemzeti Bank 1998., 1999. és 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámolók elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP):
79 Köszönöm a szót, elnök úr. Egyrészt az utolsó gondolatra szeretnék reagálni. A gazdasági intézkedések, akár monetárisak, akár fiskálisak, nem egyértelmű hatást váltanak ki. Például itt büszkén elhangzott, és én az előbbi felszólalásomban nem reag áltam rá, milyen jó, hogy megszüntettük a csúszó leértékelést, és tulajdonképpen ezzel azt is kimondtuk, hogy milyen jó a forintfelértékelődés. Bizony, van ennek negatív hatása is. Nem tudom, hány, de nagyon sok, általam támogatásra javasolt magyar vállala t exporttevékenysége egyszerre veszteséges lett vagy a kialakult nyereségi rátája lényegesen csökkent, és nehéz helyzetbe került az adósságainak a kezelésével. A másik ilyen kérdés, amelyre ugyancsak Horváth professzor felszólalásával kapcsolatosan reagáln i akarok, az az, hogy nem arról van szó, hogy az Egyesült Államok ebben a vonatkozásban alapjában véve minden szempontból különbözik egy tízmilliós országtól, nagyon sok vonatkozásban igen, de egy eladósodott ország, a nemzetközi tőkepiactól az eladósodás miatt nagyon függő ország restrikciója elkerülhetetlen lehet egy bizonyos időszakban, annak ellenére, hogy Horváth professzornak igaza van, hogy a restrikciónak van egy kellemetlen mellékhatása, nevezetesen az, hogy a belföldi kereslet csökken. Ez nem felt étlenül hoz létre áremelkedést, mert ha a kereslet csökken, és a vállalatok ezt a keresletet tudják csak kielégíteni, akkor ez az árak csökkenését is eredményezheti. De akár így, akár úgy, egy társadalmilag kedvező hatás, az egyensúly felé való lépés, és e gy kedvezőtlen hatás, például az infláció, vagy például az, hogy vállalatok tönkremennek, együtt jár. (Az elnök jelzi az idő leteltét.) Itt játszani kell; a közgazdaságelmélet nem olyan fejlett, hogy tiszta, egyértelmű, örök érvényű szabályokat tudjon meg állapítani (Az elnök ismét csenget.) , és ezért volna szükség arra, hogy azok az illetékesek, akik az ország ügyeiért felelősek ebből a szempontból, parlamenti képviselők, sokkal alaposabban foglalkozzanak ezekkel az ügyekkel. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Kétperces hozzászólásra következik Göndör István úr, az MSZP képviselője. GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP) : Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Én többször visszaléptem a kétperces hozzászólásoktól, és most is fon tolgattam, mert Tardos képviselő úr tulajdonképpen majdnem mindent elmondott, de én azt hiszem, hogy mégiscsak megyünk azért a vitában abba az irányba, mert mi magunk, a parlament és az itt hozzáértő szakemberek, csak hozzájárulhatnánk egy korrekt vitával már most ahhoz, hogy valami reális értékelés szülessen az 1990 után történt eseményekről. (20.10) Ha ezt most nem tesszük korrektül, hanem csak versikéket hajtogatunk, és nem vesszük figyelembe azokat a mutatókat, amelyek rendelkezésre állnak - és itt jele sül oda megyek vissza, nagyon leegyszerűsítve, hogy volt egy helyzet a '94es kormányváltáskor, volt egy gyakorlat, amit az előző kormány követett, ez a hihetetlenül az eladósodás irányába mozgó, mindenhonnan pénzt felvevő magatartás, ami egy olyan mértékű eladósodáshoz vezetett, és itt hivatkozom megint arra, hogy kitapintható, mennyivel fizetett Magyarország magasabb kamatokat pont emiatt, mert eladósodott volt, túlzott mértékben eladósodott volt , ez az ettől való megszabadulás. Én most azt mondanám - m ert az idő nagyon rövid , fordítsuk meg: Horváth János képviselő úr, tessék végiggondolni, a belföldi kereslet fölturbósításával lett volna esélyünk kimászni abból a csapdából. Mert itt el lehet ítélni, hogy miért csináltuk azt, miért választottuk a restr ikciót. De lehetett volnae... (Dr. Horváth János közbeszólása.) De nem mehettünk tovább az úton, mert az eladósodottságunk már olyan mértékű volt - úgy, ahogy Tardos Márton mondta , hogy lassan már nem volt esélyünk újabb hitelekhez hozzájutni, még ilyen áron sem! Tehát én azt hiszem - megint csak hivatkozom Tardos Mártonra , az adott helyzetben olyan megoldást kellett választanunk, amely még járható, amely még elviselhető, ugyanakkor mégis elindít
