Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Határozathozatal a XXX. Olimpiai Játékok és a XIV. Paralimpiai Játékok 2012-es budapesti megrendezésére vonatkozó pályázati szándék támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Nemzeti Bank 1998., 1999. és 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámolók elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - TARDOS MÁRTON (SZDSZ):
73 Tisztelt Képviselőtársaim! Valamennyien jól tudjuk, h ogy az MNB milyen jelentős szerepet tölt be hazánk társadalmigazdasági életében, ezért a kellő időben kialakított döntéseinek valóra váltását nem szabad megakadályozni, hiszen közismert, hogy a gazdaságban az időtényezőnek milyen fontos szerepe van. A jöv őben is őrködjünk a jegybank személyi, működési és pénzügyi függetlensége felett, mert ez is igen fontos feltétele az MNB színvonalas munkájának. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból. - Tállai András tapsol.) ELNÖ K (dr. Wekler Ferenc) : Hozzászólásra következik Tardos Márton úr, az SZDSZ képviselője. TARDOS MÁRTON (SZDSZ) : Elnök úr, köszönöm a szót. Igen tisztelt Képviselőtársaim! Elnök Úr! Államtitkár Úr! A vitával és a napirenden lévő probléma megítélésével egyált alán nem vagyok elégedett. Nem örülök annak, hogy akkor, amikor az ország gazdasági fejlődésének, gazdasági stabilitásának és ezzel párhuzamosan a társadalmi jólét megteremtésének a feltételeiről, ilyen alapvető kérdésről tárgyalunk, akkor csak néhány képv iselő van jelen; de ennél sokkal kevésbé vagyok megelégedve azzal, hogy mennyire figyelünk oda arra, amit mondunk és amit a partner mond. Nagyon lényeges ez a kérdés, amiről beszélünk, milyen monetáris politikát kell folytatni egy nehézségekkel küzdő és fe lzárkózni akaró országban. Nem tisztázódik már hosszú idő óta, hogy az eladósodott és a liberalizációra nem felkészült magyar gazdaságban szükség volte restrikcióra vagy nem volt szükség, de mindenesetre azt egyértelműen megállapíthatjuk, hogy a gyönge, d e azért határozott restrikcióval működő Antallkormány idején az ország adósságállománya növekedett, és a függősége, amely azelőtt is nagyon jelentős volt a Kádárkormány hibáiból következően és a vasfüggöny hirtelen felszámolásának hatására, amire a magya r ipar és a magyar gazdaság többi ága nem volt felkészülve, egy lehetetlen túlfogyasztási helyzet alakult ki, amelyben revolválni kellett a hitelállományt, és erre a feladatra, erre a revolválási partnerségre a nemzetközi tőke nem volt alkalmas, tehát nekü nk kellett alkalmazkodni hozzá. Hogy ez etikailag indokolt volte vagy nem, az a véleményem, hogy nem volt indokolt, de kénytelenek voltunk. A kénytelen akciónak a következménye az, hogy kialakult egy olyan helyzet, amikor a növekedés elindulhat. S a növek edésről is szeretnék egy mondatot mondani: ameddig egy ország a saját rendvonaláról lecsúszva arra vissza akar kerülni, addig viszonylag egyszerű növekedést generálni, mert erre az emberi tőke, a társadalomban rendelkezésre álló tőke megteremti a lehetőség et. Tehát nem kell azon csodálkozni és nem kell külön csodának beállítani, hogy az egyensúly létrejötte után a mi növekedési ütemünk meghaladja az Európai Unió növekedési ütemét; ez az egyensúlynak az adott körülmények között automatikus következménye. Sze retnék ezután néhány mondatot mondani arról a vitatott kérdésről is, hogyan áll ez az eladósodási probléma. Teljesen egyetértek azzal, azt nagy eredménynek tartom, hogy ma az ország, az állam nem eladósodott (Dr. Horváth János: Így van!) , és hogy felszámol ta a saját adósságállományát, mert így a kapcsolatteremtés lehetősége és az ország gazdaságának vonzereje lényegesen nagyobb. Azonban a dolgot nem tartom ennyire megnyugtatónak, mert tapasztalatom szerint a nyílt adósság felszámolása után egy burkolt adóss ág született. Az előadók elmondták, hogy a magáneladósodás elég jelentős, de a magáneladósodás mögött jelentős állami garanciák állnak, és olyan intézmények, amelyek az állam nevében vesznek fel pénzt, amelyben a hitelező az államot tartja biztosítéknak, é s ezek veszélyes jelenségek, különösen akkor, ha ez nő. A következő kérdés, amelyről említést akarok tenni, a monetáris politika és a vállalati beruházási politika közötti kapcsolat kérdése. Nagyon fontosnak tartom, sőt, ha tetszik, egyetértek azzal, amit itt Rozgonyi úr az előbb mondott, hogy az baj, hogy a magyar tőke nem rekonstruálja magát és a kapacitásait megfelelő mértékben. A statisztikai adatok ezt világosan mutatják, hogy a magyar beruházási állomány a GDPhez mérve nem különlegesen magas, holott az adott körülmények között nagyon magas GDPhez mért beruházás indokolt lenne, hiszen annyi mindent kell átalakítani ahhoz,
