Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Határozathozatal a XXX. Olimpiai Játékok és a XIV. Paralimpiai Játékok 2012-es budapesti megrendezésére vonatkozó pályázati szándék támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Nemzeti Bank 1998., 1999. és 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámolók elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. TAKÁCS IMRE (MSZP):
65 borzasztóan sajnálom, mert köszönő viszonyban nem volt a három darab egyéves írásbeli jelentéssel az ön szóbeli expozéja. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ so raiban.) ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces időkeretben megadom a szót Dancsó József képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. DR. DANCSÓ JÓZSEF (Fidesz) : Köszönöm a szót, elnö k asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Három témát akarok nagyon röviden érinteni, egyrészt - kezdem az utóbbival , amit Keller képviselő úr hozott szóba, a jegybankelnök, a jegybank függetlensége. Úgy gondolom, hogy okafogyott erről beszélni, hiszen a tav alyi év során egy új jegybanktörvényt fogadott el a tisztelt Ház, amely épp azokat az anomáliákat igyekezett kiküszöbölni, amelyek esetleg a régi szabályozásban, az előző ciklusok szabályozásában benne voltak, amelyek esetlegesen adhattak módot arra, hogy, ne adj' isten, valamilyen függetlenségi csorbulás következik be. Úgy gondolom, hogy a 2001ben elfogadott új jegybanktörvény mindenképpen biztosítja a jegybankelnök függetlenségét, tehát ezt újra vitára hozni fölösleges. Bauer képviselő úr beszélt itt rej tett inflációról, a csúszó leértékelés hatásáról. Úgy gondolom, hogy a csúszó leértékelés betöltötte azt a történeti szerepét, amelyre hivatott, senki nem vitatta annak a szükségszerűségét, és azt sem, hogy amikor eljött a szükségszerűség vége, akkor ez be következett, és úgy ítélem meg, hogy a legjobb időpillanatban sikerült ennek a csúszó leértékelésnek véget vetni. Egy más gazdaságpolitikai filozófiában már nem kellett és nem is szükséges alkalmazni. Ami a rejtett inflációt illeti, az orvosság, amit Bauer képviselő úr megfogalmazott, nyilvánvalóan a szavaiból az derül ki, hogy a kereset visszafogása, a további elinflálódása elsősorban a minimálbéreknek, és nyilvánvalóan erőteljes megszigorító intézkedések, egy új Bokroscsomag rémének a felvetése. Úgy gond olom, hogy ez nagyon káros, és a magyar gazdaság jelenlegi helyzetében ez semmiképpen sem ildomos. A felelősség kérdése - mint arra utaltam a számvevőszéki bizottsági véleményben - arról szólt, hogy hármas tényező határozta meg (Az elnök csengő megkocogtat ásával jelzi az időkeret leteltét.) a felelősség kérdését, és ebben a hármas tényezőben a Nemzeti Bank akkori elnöke is elismerte a felelősségre vonás szükségszerűségét. Köszönöm szépen. ELNÖK (dr. Szili Katalin) : Köszönöm szépen. Kétperces időkeretben meg adom a szót Takács Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő úr! DR. TAKÁCS IMRE (MSZP) : Tisztelt Elnök Asszony! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Úgy látszik, falra hányt borsó az, amit a Bokroscsomaggal kapcsolatba n mondunk. Lehet vitatkozni azon, hogy a szociális része a Bokroscsomagnak jó volt vagy nem volt jó. De azon ne vitatkozzunk már, hogy a 9 százalékos forintleértékelés és a 8 százalékos vámpótlék úgyahogy rendbe tette az egyensúlyi dolgokat! '92ben 0,3 milliárd dollár volt a fizetési eszköz hiánya. '94ben 4 milliárd dollár volt a folyó fizetési eszköz hiánya, és a '95. márciusi forintleértékelés és vámpótlék után a folyó fizetési mérleg hiánya egyértelműen 1 milliárd dollárral csökkent. Még nagyon sok e lemét tudnám ennek elmondani.
