Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - ORBÁN VIKTOR miniszterelnök:
7 rendeletalkotásokkal u tat nyitottunk, a hitelezés pedig segíthet abban, hogy a magyar vidék valóban elinduljon a mindannyiunk által kívánt úton. Az új hitelek feltételei, éppen mert részét alkotják a rendeletnek, határozatnak, önök előtt ismertek, így megállapíthatjuk, hogy eze k páratlanok, önrész nélkül, különlegesen alacsony kamatokkal vásárolhatnak termőföldet a családi gazdálkodók, akár háromszáz hektárig, és minden korábbinál olcsóbban juthatnak eszközbeszerzési, illetve forgóeszközhitelekhez is. Szeretném a tisztelt Házat arról is tájékoztatni, hogy nagy sikerrel halad a külső üzletrészek felvásárlása. A tegnapi adatok alapján azt tudom mondani önöknek, hogy 154 127 embertől vásárolt már fel az állam külső üzletrészt. Ez elég tekintélyes szám, különösen ha arra gondolunk, hogy ezek az emberek kivétel nélkül, talán kivétel nélkül mind olyanok, akiket a korábbi időszakban leginkább csak hitegettek, és nagyon sokszor be is csaptak. (14.20) A kormány - az önök korábbi költségvetési döntésének lehetőségeit kihasználva - ennek a 154 127 embernek, illetve családnak ez idáig mintegy 20 milliárd forintnyi támogatást nyújtott abban a formában, hogy megvásárolta tőlük a külső üzletrészt. Szeretném önöket arról is tájékoztatni, hogy megkezdődött a nyugdíjasok birtokában lévő külső üzlet részek felvásárlása is. Innen is szeretném a nyugdíjasok figyelmét felhívni arra, hogy március végéig lehet az igényeket bejelenteni, kérem őket, hogy ne mulasszák el, mert utóbb már nehéz lesz ezt az elszalasztott lehetőséget ismét megragadni. Tisztelt Hö lgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Úr! Január 1jétől hatályba lépett és működik a státustörvény. Önök is tudhatják, hogy az érintett hat szomszédos országból öttel sikerült minden kérdést rendeznünk és minden akadályt elhárítanunk. A legjobb reményekr e jogosítóan halad az együttműködés a magyar igazolványok kiadásában és az azzal járó kedvezmények folyósításában Románia, Ukrajna, Szerbia, Horvátország és Szlovénia esetében. Önök is tudják, hogy Szlovákiával pedig tárgyalásokat folytatunk olyan megállap odás elérése érdekében, amely nyugalmat teremt és lehetőséget nyújt a Felvidéken élő magyaroknak a státustörvény maradéktalan kihasználására. Önök is láthatták, olvashatták az idevonatkozó, határon túli magyaroktól származó nyilatkozatokat: a január 1jéve l hatályba lépett státustörvénynek azok, akikért készült és akiknek az érdekeit elsősorban szolgálja, ők maradéktalanul örülnek neki. Bizonyára feltűnt önöknek is, hogy a határon túli magyarok, akik nyilatkoztak, nagyon sokan elmondták, hogy nemcsak a konk rét előnyök miatt örülnek, hogy végül is sikerült tető alá hoznunk ezt a törvényt, hanem elsősorban azért, mert így fejezhetik ki, végre kifejezhetik magyar mivoltukat. És sokan megemlítik azt is - érdemes ezekre a hangokra is figyelnünk , hogy sokan háro m emberöltőn át vártak arra, hogy Magyarország elég erős és segítőkész legyen ahhoz, hogy ők kifejezhessék magyar mivoltukat. Természetesen nem kerülhetem el, tisztelt elnök úr, azt, hogy sajnálkozzam amiatt, hogy néhány politikai erő, nyilvánvalóan pártpo litikai célból, rémképekkel próbálta riogatni a magyar választópolgárokat. Ugyanakkor engedjék meg, hogy örömmel mondjam azt önöknek, hogy a határon túli magyarok higgadtsága, bölcsessége, a kormány határozott döntései és a gazdaság tényei mára ezeket a ré mképeket szétfoszlatták. Elnök Úr! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az elmúlt hetek, elmúlt napok egyik fontos fejleménye volt, hogy az Európai Unió első alkalommal tett közé, igaz, még csak egy munkadokumentumot arra vonatkozóan, hogy miképpen képzeli el az Un ió kibővítésének pénzügyi feltételrendszerét. A tényeket, azt hiszem, önök pontosan ismerik. A magyar kormány nevében csak annyit tudok most itt önöknek mondani - úgy érzem, ez sem kevés , hogy bennünket nem lepett meg az Unió döntése; akik ezekkel a kérd ésekkel szakemberként foglalkoznak, azok tudhatták előre, láthatták, hogy az első javaslat nagyjából ilyesmi lesz, mint amit végül is kézhez vehettünk. Miután nem lepett meg bennünket, ezért nincs is szükség arra, hogy megdöbbenjünk vagy megijedjünk vagy k edvünket szegjék a fejlemények. Arra van szükség, hogy a korábban kidolgozott tárgyalási elgondolásaink
