Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Határozathozatal a XXX. Olimpiai Játékok és a XIV. Paralimpiai Játékok 2012-es budapesti megrendezésére vonatkozó pályázati szándék támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Nemzeti Bank 1998., 1999. és 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámolók elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - BAUER TAMÁS, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről:
59 Köszö nöm szépen a képviselő úr felszólalását. Hozzászólásra következik Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportja nevében. Öné a szó, képviselő úr. BAUER TAMÁS , az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszon y. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt mondta Járai elnök úr, amikor a beszédét elkezdte, hogy nehéz helyzetben van, hiszen egy olyan időszakról beszél, amikor még egy másik vezetése volt a jegybanknak. Hasonlóképpen nehé z helyzetben vagyunk mi, amikor hozzá kell szólnunk ehhez a vitához. Hiszen előttünk fekszik három jelentés, amelyeket Surányi György elnök úr terjesztett elénk, amelyeket még az ő elnöksége idején vitatott meg a három érintett bizottság, és ezeket a jelen téseket meg is szavazták a jelenlegi kormánypártok legtöbb képviselője mellett a bizottságokban az ellenzéki képviselők is. Ugyanakkor ezekről a jelentésekről most itt úgy tárgyal az Országgyűlés plenáris ülése, hogy Járai elnök úr a maga szemével értékelt e ezt a hároméves időszakot, alapvető pontokon másképp, mint az az írásos beszámoló, amelyik előttünk fekszik. Ez egy fura helyzet, és elismerem, hogy az elnök úr is furcsa helyzetben volt. Ez elvezet engem ahhoz a kérdéshez, hogy akkor miért kellett ilyen módon most ezt elénk terjeszteni az utolsó teljes, félig teljes héten, hiszen az Országgyűlés adós számos más beszámolónak - például az ügyészség beszámolójának, vagy ami még fontosabb, az ÁPV Rt. beszámolójának - a vitatásával, ahol ugyanaz a felelős min iszter lehetne az előterjesztő, mint aki ebben a hároméves kormányzati ciklusban felügyelte az ÁPV Rt.t. Azt gondolom, nem véletlen, hogy azzal nem jönnek ide az Országgyűlés plenáris ülése elé, amit az ÁPV Rt.ben ebben a három évben műveltek, hanem ideh ozták a jegybank beszámolóját. És mire használták? Arra használták - a jegybankelnök úr és az időközben sajnálatos módon távozott pénzügyminiszter úr is , hogy egyfelől negatív, másfelől pozitív kampányt folytassanak itt, az Országgyűlésben ennek a témána k az ürügyén. Érdemes a kérdést józanul végiggondolni, és erre fogok kísérletet tenni, de mielőtt a jegybank tevékenységének, a monetáris politikának az elemzésével kapcsolatban néhány kérdést fölvetnék, egy dolgot szeretnék megjegyezni. Azt különösen furc sának tartottam, hogy mind az elnök úr, mind a Fidesz vezérszónoka, mind az MDF vezérszónoka fontosnak tartotta, hogy visszatérjen a CW Bank kérdésére. Azért tartom ezt furcsának, mert annak idején az elnök úr többször elismételte, hogy nem akar erre a jöv őben visszatérni. Ha egyszer ezt a vizsgálatot lefolytatták, amit a Fidesz kezdeményezett, és éppen a Fidesz jelenlegi vezérszónoka vezetett, ha ezt az Országgyűlés megvitatta és meghozta a határozatát, akkor nem akarnak erre visszatérni. Mégis, két hónapp al a választások előtt fontosnak tartják, hogy olyan hangsúllyal térjenek rá vissza, ahogy ezt tette. Azt a mondatot engedte meg magának a jelenlegi jegybankelnök úr, úgy fogalmazott, hogy feltehetően az MNB vezetőinek tudtá val folyt mindaz, ami a CW Bankban folyt. Hogy jön ehhez? Semmi nem támasztja ezt alá. A korábbi jegybankelnök ennek az ellenkezőjét állította. Hogy jön ahhoz, hogy egy ilyen dolgot itt leszögezzen, amikor az érintettek távol vannak, az érintetteknek nincs módjuk reagálni?! Szégyellheti magát ezért a mondatért! Most áttérnék az érdemi gazdaságpolitikai vitakérdésekre. Itt egy nagyon érdekes kérdés van. Ebben a három évben, amelyről most tárgyalunk, a jegybank monetáris politikájának az alapvető jellemzője a z úgynevezett csúszó leértékelés volt. Ez nem új eszköz volt ebben a három évben, ebben a tekintetben az 1995től 2001 elejéig terjedő időszak egy egységes egész. Ez a csúszó leértékelés volt a jegybank monetáris politikájának a lényege, hiszen a jegybanki politika egyik központi eleme az árfolyampolitika, a másik a kamatpolitika. Egy ilyen kis országnak, mint Magyarország, az árfolyampolitika nyilvánvalóan egy döntő kérdés. Fel kell tenni a kérdést, hogy ha egyetért a jelenlegi jegybankelnök azzal a mini szterelnöki kijelentéssel, hogy amikor megszüntették a csúszó leértékelést, akkor végre sikerült kiverni a Bokroscsomag utolsó maradékát - valami ilyesmit mondott , ha egyetért azzal, ahogy itt egy bizottsági jelentésben egy fideszes képviselő is mondta, hogy a csúszó leértékelés állandóan elvett
