Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Határozathozatal a XXX. Olimpiai Játékok és a XIV. Paralimpiai Játékok 2012-es budapesti megrendezésére vonatkozó pályázati szándék támogatásáról szóló országgyűlési határozati javaslat részletes vitára bocsátásáról - A Magyar Nemzeti Bank 1998., 1999. és 2000. évi tevékenységéről szóló beszámoló, valamint a beszámolók elfogadásáról szóló országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. JÁRAI ZSIGMOND, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a napirendi pont előadója:
40 Az 1998., '99. és 2000. évekre egyaránt a gyors gazdasági növekedés volt jellemző. A bruttó hazai termék 1998ban 4,9, '99ben 4,4, 2000ben pedig 5,2 százalékkal növekedett. (16.50) (Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnö ke foglalja el.Herényi Károlyt a jegyzői székben dr. Vidoven Árpád váltja fel.) Mindezt az export gyors növekedése, a folyó fizetési mérleg és az államháztartás hiányának bruttó hazai termékhez viszonyított csökkenése, a munkanélküliség csökkenése, az egye nsúlyi mutatók folyamatos javulása követte. Gyorsan csökkent a nettó külföldi adósságállomány és az állam devizában fennálló adóssága is. Ma már azt mondhatjuk, hogy az államháztartásnak és a Nemzeti Banknak devizában nincs nettó adóssága, az államnak együ ttesen több betétje, befektetése, tartaléka van devizában, mint amennyi a bruttó adósság. Legjobb tudomásom szerint több évtizedre visszamenőleg Magyarországon ilyen helyzet nem volt. Ezzel a magyar állam kikerült az eladósodott államok sorából. Ma is van nettó devizaadósságuk a bankoknak és a vállalkozói szektornak, de az államnak nincs. A Magyar Nemzeti Bank legfontosabb feladatát, az infláció csökkentését tekintve vegyesek voltak a folyamatok 1998 és 2000 között. 1998 elején az év/éves infláció 18 százal ék körüli szinten állt, ami nagyjából megfelelt az 1994. évi átlagnak. Közben '95ben az infláció gyorsan emelkedett, 30 százalék fölé ment, majd '98 elejére - mint említettem - újra 18 százalékra csökkent. Az infláció csökkenése 1998ban különösen gyors v olt, az év végére 10,3 százalékra csökkent. Így alakult ki a '98. évi 14,3 százalékos átlag. Ezután az infláció két évig nagyjából beragadt, az éves inflációs átlag 1999ben 10, 2000ben pedig 9,8 százalékos volt. Míg az infláció gyors csökkenésében '98ba n pozitív szerepet játszott az importált infláció alacsony volta, az olajárak csökkenése, addig a következő két évben a beragadásban is elsősorban az importált infláció, illetve a belföldi élelmiszerárak gyors növekedése játszotta a főszerepet. A vizsgált időszakban a monetáris politika eszközeivel elsősorban az árfolyamrendszert, az árfolyamon keresztül történő inflációcsökkentést támogatta. Ennek mozgástere azonban az akkori csúszó leértékelés rendszerében korlátozott volt. A dezinflációs politika első sz ámú eszköze a forintárfolyam előre bejelentett ütemének csökkentése volt, ez az eszköz azonban nem hagyott teret a gyorsan változó élelmiszer- és energiaárakhoz történő rugalmas alkalmazkodásra. Az MNB a kormánnyal egyetértésben 1998ban és '99ben három, 2000ben csak egy alkalommal csökkentette a forint leértékelődési ütemét, a kezdeti havi 1 százalékról 0,3 százalékra. Az infláció beragadásában jelentős szerepet játszott a várakozások kedvezőtlenné válása is, ami részben annak tulajdonítható, hogy gyakra n a világpiaci folyamatok nem megfelelő bemutatása mellett, az infláció a hazai politikai csatározások egyik színterévé vált. Nem tartozik a vizsgált időszak értékeléséhez, de ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznem, hogy ez a helyzet azóta megváltozott. 200 1 második felében - és várhatóan 2002ben is - a gyorsan csökkenő infláció és a jegybank hitelességének növekedése a várakozások pozitívra fordulását eredményezte. A csúszó leértékeléses árfolyamrendszerben a kamatpolitika mozgástere kisebb volt, a monetár is politika eszköztárának átalakítását pedig a jelentős összegű intervenció sterilizációs költségeinek csökkentése határozta meg. A három év folyamán a Magyar Nemzeti Bank összesen mintegy 4 milliárd euró nagyságrendben interveniált a forint megfelelő sávb an történő tartásának érdekében. Ezen intervenciók során jelentős mennyiségű új pénz került a gazdaságba, amelyet aztán onnan ki kellett vonni, sterilizálni kellett. Ennek kamatköltsége a három év során összességében 108,5 milliárd forint volt; ennyivel ha ladták meg a Magyar Nemzeti Bank kamatráfordításai a kamatbevételeit. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Ez a kérdéskör már átvezet az MNB mérlegbeszámolóinak, illetve gazdálkodásának elemzésébe. Lényeges felhívni a figyelmet arra, hogy az MNB tevékenység ének eredményességét elsősorban nem a kimutatott tárgyévi eredmény, hanem a
