Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak

2002. február 26 (252. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - BAUER TAMÁS (SZDSZ):

346 Tisztelt Országgyűlés! Ahogy azt korábban bejelentettem, az MSZP képviselőcsoportja

visszavonta a politikai vitanap megtartását kezdeményező indítványát, így most a napirend utáni

felszólalásokra kerül sor, egy

perc szünet után.

(Rövid szünet. - Számos képviselő elhagyja az

üléstermet.)

Kérem azokat a képviselőket, akik a termet el akarják hagyni, hogy fáradjanak ki a

teremből, folytatnánk a munkát!

(Rövid szünet.) Napirenden kív

üli felszólalók: ELNÖK (dr. Wekler Ferenc)

: Tisztelt Országgyűlés! A mai napon

napirend utáni felszólalásra jelentkezett Bauer Tamás

képviselő úr, az SZDSZ képviselője: "Háttal Európának LXIX." címmel. A képviselő urat illeti a

szó. BAUER TAMÁS (SZDSZ)

: Kö

szönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A harmadik szabad magyar parlament utolsó

ülésének végére értünk. A "parlament" szó nyelvünkben két dolgot is jelent: az épületet, az

Országházat és az intézményt, az Országgyűlést. Az Országház, amelynek ren

oválása az elmúlt négy

évben is folyt, ma szebb, mint évtizedek óta bármikor. (15.40) Az Országgyűlés mint intézmény, négy év Fideszuralom után romokban hever.

(Folyamatos zaj. - Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Jaj, te!) Tisztelt megcsonkított Orszá

ggyűlés! Több mint három éve kényszerülök újra meg újra így

szólítani meg önöket

(Közbeszólások a kormánypártok soraiból.)

, amióta kezdetét vette az

Országgyűlés szisztematikus megcsonkítása. Honnan is indultunk? Onnan, hogy 198990ben együtt

építettük fe

l az új magyar parlamentarizmust, MDFesek és SZDSZesek, szocialisták és fideszesek.

Egyetértettünk abban, hogy új demokráciánk egyik pillére a folyamatosan működő országgyűlés,

amely megvalósítja a mindenkori kormány ellenőrzését, és amely a politikai ké

rdések nyilvános

megvitatásának legfontosabb színtere. 199495ben, a szocialistaszabad demokrata többség idején az ellenzéki jogok kiterjesztésével, a

vizsgálóbizottságok és azonnali kérdések bevezetésével erősítettük meg

(Dr. Kovács Zoltán

közbeszólá

sa.)

, ismét csak egyetértésben, a fiatal magyar parlamentarizmust. S az akkori ellenzék,

élén a Fidesszel, élt is az akkor bevezetett ellenzéki jogosítványokkal. Amikor 199899ben a Fidesz a jobboldali többség vezető erejévé vált, minden megfordult. Az új többség első dolga volt, hogy megrövidítse az ellenzéket a bizottsági helyek elosztásakor. Ezt

követte az ellenzéki kezdeményezésű vizsgálóbizottságok felállításának megakadályozása. Először

csak azt a jogszokást sértették meg, hogy a bizottságban elfogad

ják az ellenzék által elnöknek és

tagoknak jelölt személyeket; egy újabb év elteltével Áder János házelnök már azt is megengedte

magának, hogy napirendre se tűzze a vizsgálóbizottságokra vonatkozó ellenzéki előterjesztéseket,

amivel durván megsértette az a

lkotmányt és a Házszabályt. A következő lépés a háromhetenkénti ülésezés önkényes, az ellenzék egyetértése nélküli

bevezetése volt. Itt egy kilencéves jogszokást rúgott fel a Fidesz. Azóta vagyunk tanúi a

Salamonféle ügyrendi bizottság önkényes házszabályértelmezéseinek. A háromhetenkénti ülésezés

fontos következménye, hogy a közönséget leszoktatták az Országgyűlés figyelemmel kíséréséről;

míg korábban a plenáris ülések kétharmada, manapság csak negyede, harmada látható a televízióban,

és az is az emberek számára követhetetlen rendszertelenséggel. A másik következmény, hogy harmadannyi az azonnali kérdés és a napirend előtti felszólalás, és

a hozzá intézett azonnali kérdésekre nem három, hanem csak kilenc hét elteltével kényszerül a

miniszterelnök maga vál

aszolni. Sikerült így leszoktatni a képviselők többségét a miniszterelnök