Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter:
31 származhat. Ez pedig a szociális piacgazdaság, amelyet a globalizmus lesöpört. A globalizmus többek között a z Európai Unió segítségével, illetve az Európai Unió kormányainak segítségével Európában is zárójelbe tette legalábbis a szociális piacgazdaságot és a profithajszát, és a mindenekelőtt való profithajszát helyezte előtérbe. Ha tehát mi oda akarunk jutni, ho gy egyenlő esélyekkel csatlakozzunk, akkor először is bátran kell a protekcionizmus eszközéhez nyúlni, bátran kell a vámszabályozás eszközéhez nyúlni, bátran kell a saját önkormányzatainkat olyan helyzetbe hozni, amelyek nincsenek arra kötelezve, hogy az E urópai Unió isten tudja, hol megalkotott törvényeit, önkormányzati törvényeit mindenképpen teljesítsék. Óriási munka áll előttünk, de a MIÉP üzenete ezzel kapcsolatban az, hogy lehet, sőt kell, mert más út nincs. Ha mi továbbra is munkát adunk el olcsón, é s ennek az árán akarunk valamiféle európai életformát teremteni magunknak, az az út járhatatlan. A dolgozót kell megfizetni, a magyar embert itt, mindenkinek, aki itt valamilyen létesítményt működtet - üzletet, gyárat, akármit. Ezért csak azt tudjuk mondan i, hogy fogjunk össze, mert ez nagyon nagy feladat. Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : A kormány nevében Martonyi János külügyminiszter úr kíván válaszolni az elhangzottakra. DR. MARTONYI JÁNOS külügyminiszter : Elnök Ú r! Tisztelt Ház! Ha megengedi, akkor a tömlővitában én most nem foglalnék állást, de ez a rövid néhány perces felszólalás talán alkalmat ad arra, hogy visszatérjünk néhány mondatban a korábban már felmerült témára, nevezetesen az Európai Bizottság néhány n appal ezelőtt nyilvánosságra hozott előzetes javaslatára. Szeretném mindenekelőtt megnyugtatni a frakcióvezető urat és mindenki mást is, hogy a tárgyalások egyáltalában nem lehetetlenültek el. Erről szó sincs. Éppen ellenkezőleg: a tárgyalások a legfontosa bb és az utolsó, egyben legnehezebb szakaszukba léptek. 2002ben, 2002 végén ezeket a tárgyalásokat be fogjuk fejezni. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert az utóbbi napokban esetleg a közvéleményben is megjelentek a kétkedés jelei - erre semmi ok , a t árgyalások tovább folynak, és be fogjuk ezeket fejezni 2002 végéig. Az pedig senkit ne lepjen meg, hogy február első napjaiban a felek még nem rendelkeznek a végleges megállapodás számaival és szövegével. Ez tehát egy olyan első javaslat, amely most néhány nappal ezelőtt napvilágra került, amely a mi számunkra nem fogadható el, és nem is fogadjuk el. De azért arra szeretnék utalni, hogy ez a vita legkevesebb három esztendeje folyik, és ami például a mezőgazdasági politikával kapcsolatos kérdéseket illeti, a z Európai Unió álláspontja a kezdet kezdetétől az volt, hogy úgynevezett közvetlen kifizetések, közvetlen támogatások a tagjelölt országok mezőgazdasági termelői részére nem fizethetők, éspedig azért nem, mert ezeket akkor még kiegyenlítő kifizetéseknek, k ompenzációs kifizetéseknek nevezték. Ezeknek az eredeti funkciója az volt, hogy az árcsökkenésből fakadó életszínvonalveszteséget, különbséget mintegy kiegyenlítsék a közösségi mezőgazdasági termelők számára. Ezért mondták azt, hogy nálunk nem lesz árcsö kkenés, nálunk áremelkedés lesz, következésképpen kompenzációs kifizetések nem lesznek. Ezért történt az, amire a miniszterelnök úr már utalt, hogy az 1999 tavaszán meghatározott úgynevezett berlini pénzügyi perspektíva, a sokat emlegetett Agenda 2000 egye tlenegy fillért, egyetlenegy eurót, egyetlenegy pfenniget sem irányzott elő az úgynevezett közvetlen kifizetések céljára. Ehhez képest a legutolsó elképzelés elismerte a tagjelölt országok jogát arra, hogy ilyen kifizetésekben részesüljenek. Ezt kénytelen vagyok előrelépésnek minősíteni. Voltak jelzések, és elég régóta folytatunk tárgyalásokat is arról, hogy mégiscsak legyenek ilyen kifizetések.
