Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 5 (251. szám) - Az ülésnap megnyitása - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Wekler Ferenc): - DR. SZENT-IVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ):
141 Tisztelt Képviselő Úr! A helyzet az, hogy az elmúlt évben 30 ezer fővel csökkent Magyarországon a munkanélküliek s záma; ez közel 8 százalékos csökkenés. És amire különösképpen büszkék vagyunk, az az, hogy elsősorban azokban a térségekben, megyékben tudtuk a munkanélküliséget csökkenteni, ahol az korábban különösen magas volt, hiszen az északalföldi, az északmagyaror szági és a délalföldi régiókban, ahol korábban nagyon magas munkanélküliségi ráta volt (Dr. Takács Imre: Ott most is magas!) , éppen ott csökkent az országos átlagot meghaladó mértékben a munkanélküliek száma, illetve a munkanélküliségi ráta, és mára már M agyarország egész területén a munkanélküliség visszaszorulóban van. (Dr. Takács Imre: Biztos!) Így mára Magyarországon az európai normák szerint számított 5,6 százalékos munkanélküliséget tudtunk elérni, ennyire tudtuk leszorítani a munkanélküliséget; ez t öbb mint 2 százalékkal alacsonyabb, mint az Európai Unió átlaga. (Dr. Takács Imre: A foglalkoztatási ráta!) (9.40) Ha megnézzük a fiatalok munkanélküliségét, akkor azt láthatjuk, hogy az elmúlt években, az elmúlt négy évben itt is sikerült előrébb lépnünk. Még közel sem értünk el mindent, amit el szeretnénk érni, de 35 ezer fővel csökkent a fiatal munkanélküliek száma. Ez 34 százalékos, tehát nagyon nagy arányú csökkenés, az átlagot meghaladó mértékű csökkenés. Ez jó adat, különösképpen, ha összehasonlítjuk , hogy ez mintegy 60 százalékkal alacsonyabb fiatalkori munkanélküliségi arányt jelent, mint amennyit az Európai Unióban tapasztalhatunk. Talán ennek legfőbb oka, indoka a gazdaság gyors növekedése volt, de egyetértek a képviselő úrral abban, hogy bizonyos területeken további lépésekre van szükségünk. Míg az elmúlt időszakban jelentős mértékben tudtuk növelni a felsőfokú oktatásban részt vevők számát, aközben úgy tűnik, hogy még nem kellő mértékben sikerült visszaállítani a szakmunka becsületét, társadalmi presztízsét, és valóban a magyar szakképzés területén nagyon sok lépésre van még szükség annak érdekében, hogy a növekvő magyar gazdaság munkaerőigényét megfelelő szinten ki tudjuk elégíteni. Éppen ezért a kormány a különböző szakmai szervezetekkel, a Magy ar Gazdasági Kamarával együttműködve ilyen intézkedéseket kíván tenni, de természetesen a lehető legnagyobb örömmel fogadunk minden más segítő szándékú hozzászólást, javaslatot, elvárást e kérdéssel összefüggésben, mert mi is úgy ítéljük meg, hogy a magyar gazdaság növekedése a jövőben a szakképzett szakmunkás képzettségű fiatalok számának a növekedésével elégíthető ki. Hadd mondjam azt, hogy én viszont nem értenék azzal egyet, hogy az idősek és a fiatalok érdekeit, szempontjait egymással szembeállítsuk. A polgári kormány nem úgy gondolja a fiatalok munkaerőpiaci helyzetének javítását megoldani, hogy közben az idősebbekét rontjuk. (Dr. Takács Imre: Különösen a választások idején!) Vagy fordítva: nem úgy kívánjuk az idősebbekét javítani, hogy a fiatalok elhe lyezkedési lehetőségét rontjuk. Mi azt hisszük, hogy egy növekvő gazdaságban (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) , amilyen a magyar, mindkét feladat egyszerre - az adott korosztály sajátosságaira figyelemmel javítható a helyzet. Köszönöm szépen figyelmüket. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.) ELNÖK (dr. Wekler Ferenc) : Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett SzentIványi István frakcióvezető úr, az SZDSZ képviselője, "Szemfényvesztés folytatódik" címmel. A képviselő u rat illeti a szó. DR. SZENTIVÁNYI ISTVÁN (SZDSZ) : Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mi, szabad demokraták a kedvezménytörvényt a parlamenti vita során a szemfényvesztés törvényének neveztük, a becsapás törvényének neveztük. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Nem örömmel tettük ezt, hanem azért, mert pontosan láttuk, hogy mit jelent ez a törvény, és milyen következményekkel fog járni. Mi nem csupán bíráltuk a törvényt, hanem a törvény világos alternatíváját is megfogalmaztuk; kijelentettük, hogy a határon túli magyar közösségek támogatásának a legmegfelelőbb módja az, ha közösségmegtartó intézményeinek nyújtunk az európai szabályokkal összhangban álló, hatékony, a
