Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - Napirenden kívüli felszólalók: - ELNÖK (dr. Áder János): - DR. BALSAI ISTVÁN (MDF):
14 Majd szó volt arról, hogy a diákhitel során 70 ezer fiatal kapott lehetőséget arra, hogy ne a szülei zsebére tanulhasson tovább, hanem egy olyan szisztéma szerint, amelyet valóban az állam biztosít számára, és esélyt teremt a szegények részére is a továbbtanulásra. Ez cáfolhatatlan. Egy kisgazda számára talán a legfontosabb törvény, amelyet december 18án fogadott el a parlament, a földtörvény módosítása és a Nemzeti Földalap kérdése, amely igenis hosszú időkre nézve - bár a végrehajtási rendel etek kellenek hozzá, de nagyrészt már azok is megvannak - rendezi a magyar gazda sorsát. Mind a két törvény... - annak ellenére, hogy időközben, különösen a földtörvény módosítására a legképtelenebb álhírek jelennek meg, félre kívánják vezetni a szerencsét len mezőgazdászokat, és olyanokat közölnek, hogy mondatok felét közlik, a másik felét nem közlik; például hogy családi gazdaságban a hatvanéves is kénytelen lesz majd elvégezni valamiféle mezőgazdasági iskolát, mert nem olvassák már el a mondat másik részé t, hogy "vagy három éve megfelelő mezőgazdasági tevékenységet folytat". Tehát kifejezetten szisztematikus félrevezetés történik e törvény végrehajtásával kapcsolatban is. Való igaz, hogy az Európai Bizottságnak ez a bejelentése bizonyos aggodalomra okot ad hat. De, kérem szépen, ez nem most fog bekövetkezni, ez a jövőről beszél, tárgyalni kell, és természetesen a tárgyalások során el kell érnünk azt, hogy az Európai Unió jelenlegi tagállamaihoz hasonló elbírálás alá kerüljenek a magyarok. Egyszóval, lehet ez eket a törvényeket vagy ezeknek a végrehajtását kritizálni, de kétségbe vonni nem, mert ezek tények. Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiban.) ELNÖK (dr. Áder János) : Megadom a szót Balsai István frakcióvezető úrnak, Magyar Demokrata Fórum. DR. BALSAI IST VÁN (MDF) : Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm a szót. Az első szó a gyászé, részünkről is, ezúton is szeretnénk elhunyt képviselőtársunk lesújtó halálhírével kapcsolatban mély részvétünket kifejezni. Kedves Miniszterelnök Úr! Bizonyá ra nem lepte önt meg az, hogy bár ön az elmúlt negyven vagy ötven nap igazán nagy hatású és a társadalom nem kis rétegei számára nagyon fontos pozitív döntésekről számol be, hogy itt természetesen az ön beszámolójából, az őszinte beszámolóból az önnel szem ben őszintétlen kritikák - hogy finom legyek - fogalmazódnak meg, és semmi meglepőt nem látunk abban, hogy miközben mi magunk is tevékeny résztvevőiként azoknak a felsorolt kedvező intézkedéseknek a támogatói és részesei vagyunk, ami nemcsak a földkérdésbe n, nemcsak a családi gazdaságok ügyében, nemcsak a diákhitel óriási, tömeges és nyilván ezek szerint jónak bizonyult intézményének igénybevételével kapcsolatos, hanem természetesen az utóbbi napok legélesebb, legdurvább, legőszintétlenebb politikai kirohan ásainak lehettünk tanúi. Talán most már a külügyminiszter úr is tudja - eddig is sejtettük, de most már bizonyságot kaptunk arról , hogy miért nem került sor másfél hónappal ezelőtt annak a dokumentumnak a megújítására, amelyre úgymond az ellenzék azt mon dta, hogy nincs rá szükség, hiszen ők eddig is tartották magukat ahhoz a hatpárti konszenzushoz, amely több mint két évvel ezelőtt a rendszeresen ismétlődő frakcióvezetői és egyéb szinteken történő tárgyalások tekintetében kötelezettséget jelent. Nem tarto tták szükségesnek, hogy egy olyan dokumentumot akár csak konszenzus jegyében is legalább valamilyen formában elismerjenek és aláírjanak, amely nem tette volna a választási kampány durva célpontjává az uniós törekvéseket. Látjuk, ezért nem volt fontos az el lenzéknek az, hogy ezt a dokumentumot aláírja. De tapasztalhattuk ezt az aláírt alkotmánymódosítás kapcsán, amikor aláírtuk itt, ebben az épületben egy másik szobában az alkotmánymódosítással kapcsolatos ellenzéki és kormánypárti szándékokat, majd tíz perc cel később visszavonták itt, ebben a teremben. Az sem öregbítette a Magyarország, hogy úgy mondjam, nemzetközi tekintélyével kapcsolatos elvárásokat. De ugyanez a helyzet három év óta - a külügyminiszter úr a megmondhatója , hányszor kértük az ellenzéket, nevezetesen az MSZPt és az SZDSZt, hogy az egyik le nem zárt fejezet ideiglenes lezárását tegyék
