Országgyűlési napló - 2002. évi tavaszi ülésszak
2002. február 4 (250. szám) - A kábítószer-probléma visszaszorítása érdekében készített nemzeti stratégiai program megvalósulásáról, az ellátó intézményrendszer átvilágításáról és hatékonyságvizsgálatáról szóló jelentés, valamint a jelentés elfogadásáról szóló országgyűlési határo... - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - BAUER TAMÁS (SZDSZ): - ELNÖK (dr. Szili Katalin): - DR. DEUTSCH TAMÁS ifjúsági és sportminiszter:
107 méltánytalannak, valótlannak érzem ar ról beszélni, hogy 1998ban az egyébként nagyonnagyon sok pontján omladozó, düledező kormányzati házba beköltöző új lakó, a polgári kormány a kábítószerfogyasztás visszaszorítását tekintve a verandán tele gyümölcsöskosarat örökölt. Tisztelt Képviselőtárs aim! Maximum odáig jutottunk, hogy az előző kormány felismerte azt, hogy kosarat kellene fonni, és elkezdett azon gondolkodni, hogy milyen anyagból lehet ezt a kosarat megfonni, milyen technikával lehet ezt a kosarat megfonni. De ezek után a kosár fonásáho z, a gyümölcsfák elültetéséhez, felneveléséhez, majd azok leszüreteléséhez nagyonnagyon sok szakember segítségével ebben a kormányzati ciklusban kellett hozzákezdenünk. Ami pedig a jelentés tartalmát illeti: a jelentés tehát nem másról szól, mint a széles szakmai, közéleti szak- és pártpolitikai egyetértéssel, teljes konszenzussal elfogadott nemzeti stratégia végrehajtásának első nyolctíz hónapjáról. Ebben a nyolctíz hónapban annak a munkának a döntő részét, amit ez idő alatt el lehetett végezni, eredmén nyel végezték el azok a szakemberek, civil segítők, önkormányzatok, közigazgatásban dolgozó munkatársak, akiknek felelőssége van a program végrehajtásában. Nem hiba nélküli, ami ebben a nyolctíz hónapban történt, de amit ebben a nyolctíz hónapban el lehe t végezni, annak a döntő része elvégeztetett. Éppen ezért tehát megint abba a hibába esnek ellenzéki képviselőtársaim, hogy úgy gondolják, minden parlamenti napirend módot, lehetőséget, okot és ürügyet teremt arra, hogy korbácsolják a kormányt, csak nem ve szik észre, hogy ezek a korbácsütések szakemberek százait érik; azokat a szakembereket, akik végre azt látják, hogy van lehetőség, végre nem egyfajta kimondott vagy ki nem mondott illegalitásban, a hivatalossággal ellentétben, a hivatalosság támogatása nél kül kell a munkájukat végezni, hanem partnernek tekintik őket, az ő véleményükre, szaktudásukra számítanak, mi több, arra kérik őket, hogy kezdeményezzenek, ha vannak elképzeléseik, akkor ezeknek a kidolgozásához lehetőséget kapnak, mi több, a kidolgozott elképzelések végrehajtásához is hozzáláthatnak. Így tehát, tisztelt hölgyeim és uraim, azt tudom elmondani, amit a közmondásokban oly sokat emlegetett labdarúgó szövetségi kapitányok szoktak mondani: a siker mindig a játékosoké, a kudarc mindig a szövetség i kapitányé. Mindaz az eredmény, amit az elmúlt nyolctíz hónapban a nemzeti stratégia végrehajtása tekintetében elért az ország, nem a kormány sikere. A kormány lehetőségeket, feltételeket teremtett, és a szakemberek, a civil közösségek, a pedagógusok, a szociális munkások, a különböző tudományos intézetek kutatói éltek ezekkel a lehetőségekkel. De készséggel elismerem, hogy ami el nem végzett feladat, ahhoz van köze a kormánynak, és ahhoz kell hogy köze legyen minden kormánynak, ezért a felelősséget késze k vagyunk vállalni. Lehet, hogy még több lehetőséget kellett volna teremteni, lehet, hogy még inkább összpontosítani kellett volna az erőforrásokat. Végül, de nem utolsósorban az oly sokat emlegetett büntető törvénykönyvi módosítás. A büntető törvénykönyv módosítását illetően engedjék meg, hogy azt elmondjam önöknek, hogy megint érdemes szétválasztani egymástól két egymástól jól elkülöníthető kérdést. Az egyik az, hogy lehet, érdemes és kell is szakmai vitát folytatni arról, hogy a kábítószerfogyasztás vis szaszorítása érdekében milyen a legjobb, leghelyesebb büntetőjogi szabályozás. Ez egy olyan kérdés, amely egyszer és mindenkorra, az idők végezetéig az egyetlen lehetséges igaz válasz megtalálásával nem eldönthető. Senki nem gondolja azt, hogy az 1998 végé n kidolgozott és elfogadott büntetőjogi szabályozás az idők végezetéig kiállja majd a gyakorlati próbát. Nyilvánvaló, hogy erről a kérdésről érdemes és lehet is szakmai konzultációt folytatni. A kérdés azonban nem ennyire teoretikus, hanem nagyon gyakorlat i: azok a megfontolások, azok a remélt eredmények valósággá letteke, amely eredményeket, amely célokat elérni szándékozott a kormány a büntető törvénykönyv módosítása által, és igaznak bizonyultake azok a rémisztő megfogalmazások, azok a riadalomkeltő jö vőképek, amelyeket ellenzéki képviselőtársaim fogalmaztak meg a büntető törvénykönyv módosításának vitájában? E tekintetben - a szakmai, teoretikus, filozofikus mélységeket érintő vita helyett a kérdés másik oldalát vizsgálva - az a válasz, hogy az elmúlt közel három esztendőben a gyakorlati tapasztalatok alátámasztották azt, hogy helyes
